Athén
Athén Attika g. tartomány fővárosa, amelyet védőistenéről, Pallasz Athénéről neveztek el. Egy sziklás várdomb, a 156 m magas Akropolisz körül terült el, a Kephisszosz és Ilisszosz folyók síkságán.
Kr. e. 480-ban az athéniek legyőzték a perzsákat és ekkor kezdődött Athén virágkora, amely a tetőpontját Periklész uralkodása alatt, Kr. e. 460-430 körül érte el. A rómaiak Kr. e. 146-ban csatolták Athént Akhája római tartományhoz, de mint szabad várost, továbbra is az areopágita hatóságok kormányozták. Így Szókratész, Platón, Arisztotelész és Szolón városa továbbra is a művelődés egyik központja maradt.
Pál apostol a 2. missziói útján érkezett Athénbe (ApCsel 17,15-18,1; 1Thessz 3,1), amikor a kereskedelemnek már Korinthus, a tudománynak pedig Alexandria a központja. A város tele volt pogány bálványistenszobrokkal, Plinius római író szerint 3000 bálványképük volt. Nehogy egyetlen istent is megbántsanak azzal, hogy kifelejtették, az »Ismeretlen istennek« is emeltek oltárt. A várostól ÉNY-ra fekvő Areopágoszon tartott beszédet Pál. Ennek hatására néhány férfi csatlakozott hozzá és hívővé lett. Egy férfit és egy nőt név szerint is feljegyeztek: Dionizioszt és Damariszt (ApCsel 17,34). A g. filozófiától átitatott városban átütő eredményt nem tudott elérni az apostol, bizonyságtételét a halottak feltámasztásáról »fecsegésnek« bélyegezték az epikureus és sztoikus filozófusok. Pál nem is alapított itt egyházat.
