Azarjá imádsága
Azarjá imádsága Apokrifus toldalék Dániel könyvéhez, mely a HÁROM IFJÚ ÉNEKÉveI együtt a Dán 3,23 és 24 közé van iktatva a LXX-ban, mint a tüzes kemencébe vetett ifjak egyikének, Azarjának (azaz Abédnegónak) imádsága.
Gondolatmenete a következő: Áldott az Úr, aki igazságos ítélettel sújtotta engedetlen népét, amikor hagyta, hogy Jeruzsálemet lerombolja és lakóit fogságba vigye a »földkerekség leggonoszabb királya«. De emlékezzék meg az Úr az atyáknak tett ígéretéről, hogy megsokasítja utódaikat, mint az ég csillagait, vagy mint a tenger fövenyét. Most Izráel a legkisebb és a legárvább valamennyi nép között. Nincs királya, nincs prófétája, nincs áldozóhelye. Fogadja el azért az Úr kosok és bikák helyett a megtört szív lelki áldozatát, és legyen irgalmas a megtérő Izráelhez. Hadd tudja meg minden nép, hogy az Úr az egyetlen Isten!
Ez az imádság - nyilvánvalóan - nem az életveszélyben forgó ifjak, hanem a fogság idején bűnbánatra jutott MARADÉK lelkiállapotát tükrözi (vö. Dán 9,4-19; Neh 9,5-37; Báruk 1,15-3,8). »Azarjá imádsága« egy ismeretlen szerzőtől származó, eredetileg h. vagy arám nyelvű, kollektív bűnbánó imádság, melyet a LXX szerkesztői adtak Azarjá szájába. (Ld. még APOKRIFUS IRATOK).
