Babona
Babona Az az elképzelés, amely természetfeletti erőkkel ruház fel bizonyos tárgyakat, jelenségeket, cselekményeket. A babonában hívő ember varázslással, titokzatos szertartásokkal, halottidézéssel igyekszik vélt vagy valóságos csapásokat elhárítani, a jövőt feltárni, a természefeletti hatalmak jóindulatát elnyerni.
Az ÓSZ szigorúan tiltja a babonás, mágikus mesterkedéseket. Halálbüntetéssel sújtja a varázslókat (2Móz 22,17). Ugyancsak halálbüntetés terhe mellett tiltja, hogy valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz forduljon. Az ilyen praktikákhoz folyamodó ember »paráznaságot«, azaz szövetségszegést követ el (3Móz 19,31; 20,6). Izráel népét az különbözteti meg a kánaáni népektől, hogy nem jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, hanem az Úrra (5Móz 18,9-14). A szigorú tilalom ellenére mégis ott kísért a babonás hit Izráelben is. Ennek tipikus példája, hogy az Úr ládájának puszta jelenléte automatikusan győzelemre segít a filiszteusok elleni harcban (1Sám 4,1kk), vagy hogy a jeruzsálemi templom puszta léte megvédi a népet minden veszedelemtől (Jer 7,4; Mik 3,11). A vallási gyakorlatban való vakhit is menthetetlenül babonás színezetet ölt. Saul végső kétségbeesésében halottidéző asszonyhoz fordul, jóllehet korábban az Úr parancsa szerint megtisztította tőlük az országot (1Sám 28,7kk).
Az ÚSZ világában is megtaláljuk a babonás elképzelések nyomait. Jézus megjelenése a tengeren a tanítványokban babonás félelmet kelt (vö. Mt 14,26). Pált és Barnabást missziói útjuk során isteneknek nézik, és áldozatot akarnak nekik bemutatni (ApCsel 14,11kk; 28,6). Simon mágus pénzt kínál a Szentlélek birtoklásáért (ApCsel 8,18kk). A Krisztusban való hit felszabadít a babonás félelem alól (1Jn 4,18). A nagykorú hit nem rabja a világ elemeinek (Kol 2,20kk).
BG
