Bak
Bak Hím kecske (1Móz 30,35; 31,10.12; 37,31). A kecskenyáj vezére, erőszakos, zabolátlan természetű. Ezért a próféták így nevezik a nép vezetőit, a hatalmasokat, gazdagokat (Dán 8,5; Zak 10,3), rosszallóan elítélve önző, kíméletlen zsarnokoskodásukat (Ez 34,17; 39,10; vö. Mt 25,32k); vö. »Bakok« a - szőrös kecskeformájúnak képzelt - pusztai démonok (Ézs 13 21; 34,14). Ez a pogány istenek gúnyneve is (3Móz 17,7; 2Krón 11,15; Zsolt 106,37).
A bakkecske húsa ízletes (Bír 6,19; 13,15-23; Ez 39,18; Lk 15,29), ajándéknak (1Móz 32,15; 2Krón 17,11), áldozati állatnak alkalmas (3Móz 1,10; 4,23; 9,2.15; 10,16; 23,19; 4Móz 7,16kk; 28,15-30; 29,5-38; Ezsd 6,17; Zsolt 50,9.13; 66,15; Ézs 1,11; Jer 51,40; Ez 39,18; 43,22; 45,23). - Sajátos szerepe volt két baknak a nagy engesztelő nap szertartásában (3Móz 16,5kk). Sorsvetés után az egyiket az Úrnak áldozták, a másikat életben hagyták, hogy a nép bűnét - amelyet a főpap kézrátétellel a bak fejére helyezett - kivigye egy távol eső földre, a pusztába (vö. AZÁZÉL).
Az ÚSZ az ÓSZ-i áldozatokat tipologikus értelmezéssel Krisztusra vonatkoztatja (Róm 3,25kk; Zsid 7,1-10,18). Krisztus áldozata nagyobb, mint a bakok vére (Zsid 9,12.13.19; 10,4).
