Bánkódik
Bánkódik Fájdalmas lelki állapot, amikor az ember valami miatt szomorú, szenved és kesereg.
Az ÓSZ-ben számtalan h. kifejezést lehet a »bánkódik« igével fordítani. A szentírók célja nem az volt, hogy meghatározzák a bánkódás mibenlétét, hanem inkább azokra a kiváltó okokra figyeltek, melyek szenvedést, szomorúságot, bánkódást okoztak. Ilyen volt a korai és erőszakos halál, vagy a be nem teljesült reménység a gyermekekkel kapcsolatban (2Sám 1,19k; 1Móz 42,38). Néha az ember saját hibájából okoz önmagának bánatot (Péld 23,29k), máskor másoknak (Róm 14,15; 2Kor 2,4). Bánkódnak a szülők a gyermekek miatt (1Móz 26,34k; 1Sám 2,22kk; Péld 10,1). A bánkódás lehet a bűn (Zsolt 16,4), vagy Isten jogos haragjának következménye (JSir 1,1-12). Isten elveszi a bánkódást a hűségesektől (Zsolt 13; 31), a megváltás napján mindenkitől (Jer 31,1-17). Ismerték a közösségi, nyilvános bánkódást (bűnbánatot) (1Kir 21,27; Neh 9,1).
Isten is bánkódik miattunk (1Móz 6,6; Zsolt 78,40; Jóel 2,13; Ef 4,30).
Az ÚSZ-ben a lüpeo és pentheo igéket fordítják így: »bánkódni«. A testi-lelki fájdalom, szenvedés, belső gyötrődés következménye (Lk 22,45; Jn 16,6.20; Róm 9,2; Zsid 12,22; 1Pt 2,19). Jézus gyötrődött és bánkódott emberi természete szerint (Mt 26,37-38; Jn 11,35; vö. Ézs 53,12). Ha tőle elszakíttatnak, akkor a tanítványok bánkódnak (Jn 16,1-22). A Hegyi Beszédben Jézus a most bánkódóknak (gyászolóknak) a végső napon Istentől eredő vigasztalást ígér (Mt 5,4). Pál tanítása szerint van Isten szerinti, üdvösséget munkáló és világ szerinti, halált termő bánkódás (2Kor 7,8-12). A keresztyén ember - különösen az apostoli szolgálatban állók - »noha bánkódó, mégis örvendező« (2Kor 6,10). Aki bánatára Istentől nyert vigasztalást, képes más bánkódókat megvigasztalni (2Kor 1,4).
BJ
