Barlang
Barlang Az ásatások gazdag leletanyaga tanúsítja, hogy már a korai kőkorszak idejétől fogva a Palesztina területén élő népek számára a barlangok lakóhelyül szolgáltak (Názáret környékén, a Kármelen, Júda pusztájában stb.). A természetes barlangképződményeket kezdetleges szerszámaikkal megnagyobbították és - amennyire tudták - kényelmesebbé tették. (Csatornát ástak a víz elvezetésére, tárolásra használható üregeket alakítottak ki, tűzhelyet és ülőhelyeket csináltak kőből, lyukakat vájtak a világító eszközök számára, a falakat rajzaikkal díszítették.)
Az ÓSZ a barlangokban lakást rendkívüli körülményekkel kapcsolatosan említi (1Móz 19,30; Bír 15,8; 1Kir 19,9.13 stb.). Az ÚSZ idején a társadalomból kirekesztettek: leprások, ördöngösök tengették életüket barlangokban, »sírokban« lakva (Lk 8,27). A törvényen kívüliek: rablók, tolvajok rejtekhelyei barlangokban voltak (Jer 7,11; Mt 21,13; Mk 11,17; Lk 19,46).
Egyébként a barlangokat természetes formájukban, illetőleg a célszerűség szempontjai szerint alakítva használták: istállónak, ciszternának, raktárnak, vagy - ősidőktől fogva - temetkezésre (1Móz 23-9.19; 25,9; 49,29.30; 50,13; Mt 27,60 - vö. SÍRBOLT). Háborús időkben az üldözöttek barlangokban húzódtak meg (Józs 10,16; Bír 6,2; 1Sám 13,6; 22,1; 1Kir 18,4; 1Krón 11,15; Zsolt 57,1; 142,1; Mt 24,16; Zsid 11,38); vagy menekülésük előtt oda rejtették értékes holmijaikat (pl. qumráni barlangok).
Isten ítélete elől hiába próbálnak az emberek a föld alá, barlangokba rejtőzni (Ézs 2,19; Jel 6,15).
