Bárúk
Bárúk 1. A szó jelentése: »áldott«, vagy: »legyen áldott«. A név legkiemelkedőbb viselője Jeremiás bizalmasa és írnoka, aki Nérijjá fia, Mahszéja unokája (Jer 32,12.16) és Szerájának, a szállásmesternek testvére volt (Jer 51,59). Előkelő nemzetségből származott. 605-től Jeremiás állandó kísérője volt. Jójákimnak, Júda királya uralkodásának negyedik évében (605) Jeremiás diktálása után leírta mindazokat az igéket, amelyeket Jeremiás addig kapott (Jer 36,4). Aztán a próféta parancsára felolvasta a könyvtekercset a templomban (36,8.10). Később a vezető emberek előtt is felolvasta (36,11-19). Jójákim király is meghallgatta a bennefoglaltakat, és a tekercset darabokra vágva a kályha tüzében elégette (36,23). A próféta másodszor is lediktálta beszédeit és hasonló igékkel kiegészítette (36,32).
Valószínűleg ő a szerzője azoknak a Jeremiásról szóló elbeszéléseknek, amelyek Jer 26; 19,1-2a; 10-11a; 14k; 20,1-6; 36,45; 27-29; 51,59-64; 34; 37,4-ben olvashatók. Nem feltétlenül életrajzot akart feljegyezni. Inkább így akarta bizonyítani egyrészt azt, hogy miért kellett Jeremiás próféciájának beteljesülni, másrészt talán Bárúk volt az első, aki világosan felismerte, hogy Jeremiás szenvedései a prófétai szolgálatának elválaszthatatlan része. Fokozódó szenvedései és a sikertelenségek éppen igazi prófétaságának bizonyítékai. Ez az értelmezés mutatja a prófétai szolgálatról való gondolkozását.
A Jer 36-beli fenyegetések nem valósultak meg azonnal. A próféta beavatkozása és Cidkijjá engedékenysége (Jer 27) néhány év haladékot jelentett Jeruzsálem elestéig. A város bukása és Gedaljá megölése után (2Kir 25,25k) az addig nem deportáltak Egyiptomba menekültek. Jeremiást és Bárúkot is magukkal vitték. Bizonyos hagyomány szerint Bárúk ott is halt meg.
A hűséges munka jutalmaként Jeremiás igét ad Bárúknak vigasztalásul és áldásul (Jer 45,1-5). Ő veszi át és gondoskodik a megőrzéséről annak az adásvételi szerződésnek, amelyet a próféta az anátóti szántóföld vételekor kötött (Jer 32,6kk).
Bárúkot a zsidóság a későbbi időben három könyv szerzőjének tekintette. Első közülük az apokrif BÁRÚK KÖNYVE, amely felirata szerint Jeruzsálem pusztulása után Babilonban keletkezett, valószínűleg a Kr. e. 1. szd. során. A feliratot rövid bevezetés követi, amely Jeremiásnak a fogoly zsidókhoz írott levelére emlékeztet (Jer 29,5kk). Utána két költemény következik. Az első egy tanítóköltemény: Térjen vissza Izráel a törvényhez és a bölcsességhez, boldogságának forrásához. A másik sirató és vigasztaló énekek ötvözete. A könyvet h. nyelven írták.
A SZÍR BÁRÚK-APOKALIPSZlS a másik könyv, amely Kr. u. 130 körül keletkezett és szír nyelven maradt ránk. G.-ül csak töredékei vannak.
A g. BÁRÚK-APOKALIPSZIS Kr. u. 130 körüli időből származó zsidó irat, amelyet keresztyén átdolgozásban több nyelven is megtalálhatunk. G. szövege és átdolgozása a 2. szd. fordulójából való. Vö. BÁRÚK- APOKALIPSZIS; APOKRIFUS IRATOK.
2. A Zakkai fia, aki Jeruzsálem kőfalának buzgó javítója volt (Neh 3,20).
3. Egy azon papok közül, akik a törvény megtartására írásbeli megállapodást kötöttek, s azt pecséttel is ellátták (Neh 10,7). Lehet, hogy személye azonos az előbbivel.
4. Maaszéja apja, aki Júda leszármazottai közül való a Hassilóni családjából. A fogságból hazatérve Jeruzsálemben telepedett le több más júdai főemberrel együtt (Neh 11,5).
DJ
