Becstelenség
Becstelenség Olyan tulajdonság, amely a tisztesség, illendőség, becsületes magatartás ellentéte. Mind a h., mind a g. B-ban több, egymástól különféle árnyalatokban eltérő kifejezés fordítható így: h. bóset és kálón, g. atimia, aiszchrotesz. Rokonértelmű a GYALÁZAT és a SZÉGYEN szavakkal. Az atimia a klasszikus g. nyelvben az a szégyen, mely valakit a közösségen kívülre helyez. A polgárjog megvonásának volt a kifejezése.
A Törvényben a 40 botütésnél nagyobb büntetésben részesült ember mások előtt becstelen (5Móz 25,3). A hitvány szolga urának becstelenségére van (Ézs 22,18). Bizonyos fertelmes szexuális bűnök becstelenné teszik elkövetőjüket (3Móz 20,17). A bűn a népek gyalázatára van (Péld 14,34). A legnagyobb becstelenség a hűtlenség Isten iránt (Ez 16,63), ennek megvetés a következménye. A bűnösöket örök gyalázattal és szégyennel bünteti Isten (Jer 23,40). Saul becstelenségnek tartotta, hogy fia a megvetett Dávidot támogatta (1Sám 20,30). A szégyen-gyalázat szinonimák gyakran fordulnak elő a becstelenség értelmében (Zsolt 35,26).
Több esetben a közerkölccsel ellentétes viselkedést, magatartást nevezik így az apostoli levelek. Vonatkozhat ez a hajviseletre (1Kor 11,6.14), asszonyok gyülekezeti szereplésére (1Kor 14,35). De vonatkozhat becstelen indulatokra (Róm 1,26). Vannak emberek, akik a kegyelemtől való távolságuk miatt a becstelenség edényeihez hasonlíthatóak (Károli: Róm 9,21; 2Tim 2,20). S vannak dolgok, melyekről csak beszélni is becstelenség (Ef 5,12). A hívők teste, akár a mag, elvettetik becstelenségben, feltámad dicsőségben (1Kor 15,43). Dicsőség és gyalázat, megbecsültség és becstelenség egyaránt részei az apostol életének (2Kor 6,8).
BJ
