Beduinok
Beduinok A szír-arab pusztaság peremvidékén élő nomádok. Sátorlakók (vö. 1Móz 4,20). Eredetileg kisállattenyésztéssel foglalkoztak (juh, kecske), igás állatuk a szamár volt. Az esős évszakban mélyen bevándoroltak a pusztába, a száraz évszakban pedig a kultúrterületek közelébe húzódtak. Szerződések alapján aratás után a tarlókon és az erdőkben legeltettek. A legeltetési jog mellett a vízhasználat jogát is szerződések szabályozták. A kapcsolat azonban korántsem volt mindig békés a beduinok és a letelepedett életmódot folytatók között. A beduinok gyakran jelentettek veszélyt a kultúrterületeken lakók számára.
Az idők folyamán bizonyos rétegződés is kialakult a beduinok között. Erre utal az 1Móz 4,20k is, amikor a sátorlakó pásztorok mellett zenészekről és mindenféle kovácsmesterekről beszél. Voltak tevés nomádok is. Ezek könnyebben mozogtak. Ilyenek voltak a midjániak is, akiket Gedeon legyőzött (Bír 6,33-8,21). Jellemző a beduinokra a patriarkhátus, a törzsekre, nemzetségekre, családokra való tagolódás, a vendégszeretet, a vérbosszú. Idegent csak kivételes esetben fogadnak be a törzsbe. A befogadás szövetségkötés és közös étkezés által történik.
Izráel ősei sátorlakók voltak, de juhok, kecskék, szamarak mellett voltak szarvasmarháik és tevéik is (1Móz 13,5; 15,9; 18,7; 26,14; 31,34; 32,8.15k). Az ősatyák Kánaánban félnomád életmódot folytattak: Izsák vetett és aratott (1Móz 26,12), Jákób földet vásárolt (1Móz 33,19), József kévékről álmodott (1Móz 37,6). A rékábiak a honfoglalás utáni időkben is ápolták a nomád életeszményt (Jer 35,2kk). (Ld. még NOMÁDOK).
NA
