Benjámin törzse
Benjámin törzse Izráel tizenkét törzsének egyike. Neve azonos a névadó ősével, vagy benjömíni = »benjámini« (1Sám 9,21), ben-hajömíni = »a benjámini« (Bír 3,15), tsz. böné jömíní = benjáminiak (Bír 19,16). 'ís binjámín »Benjámin embere« (Bír 20,41; 1Sám 4,12). A jámín tag jobb kezet, mint világtáj D-t jelent. Testvértörzséhez, Efraimhoz képest valóban D-en lakik, vannak azonban még D-ebbre lakó törzsek is, nevét pedig még letelepedés előtt kapta. Megpróbálták kapcsolatba hozni egy Kr. e. 18. szd.-i népcsoporttal, de azonosságukat bizonyítani még nem sikerült.
Területe: K-i határa a Jordán egy rövid szakasza a torkolatig, innen egy hosszúkás keskeny sáv, amely NY-on az efraimi hegység vízválasztóján túl végződik, É-on Efraim, NY-on Dán, D-en Júda területe közé ékelődve. Beletartozik Jerikó, és, legalábbis elméletileg, Jeruzsálem. A határ közvetlenül a várostól D-re, a Rógél-forrásnál húzódik (Józs 18,11-28). Jeruzsálemet azonban tudvalevőleg a jebúsziak birtokolták, tőlük Dávid foglalta el, az ő városa lett.
Kicsi, de harcias törzs. Jákób áldása: Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt (1Móz 49,27). Ott van a Debóra és Bárák alatt Izráelért harcolók között (Bír 5,14), miközben sokan otthon maradtak (5,15kk). Híresek voltak balkezes parittyásai (20,16). Mózes áldása területük védettségét emeli ki (5Móz 33,12).
A Bírák korának elején Móáb nyomása nehezedett a vidékre. A benjámini Éhúd (szintén balkezes) merész egyéni akciója révén szabadultak (3,12-30).
Egy úton lévő lévita a benjámini Gibeában szállt meg. A helység lakói először őt akarták megerőszakolni, majd megelégedtek másodfeleségével. Oly módon visszaéltek vele, hogy reggelre belehalt a gyötrelmekbe. A lévita Izráel törzsei elé tárta az ügyet, akik közös cselekvésre határozták el magukat, hogy az Izráelben történt gyalázatot kitakarítsák. A benjáminiak nem adták ki a bűnösöket, és az egyesült Izráel fegyveres ereje csak nehezen bírt velük. Amikor végre legyőzték őket, felháborodásukban majdnem teljesen kiirtották a törzset; hatszáz férfi menekült a pusztába, ezek maradtak meg. Izráel törzsei megesküdtek, hogy leányaikat nem adják a benjáminiakhoz. Később rádöbbentek, hogy így egy törzs hiányozni fog Izráelből. Jábés-Gileád nem vett részt a közös fellépésben, bosszúból lemészárolták a város lakóit, a hajadon lányokat pedig a hazahívott megmaradt benjáminiaknak adták. Ez sem volt elég, ezért azt tanácsolták a benjáminiaknak, hogy az ünnep alatt körtáncot járó silói lányok közül raboljanak maguknak feleséget, ők pedig megvédik a benjáminiakat az apák és testvérek számonkérésétől (Bír 19-21).
SAUL, Izráel első királya benjámini (1Sám 9,1.16.21). Izráel első fővárosa Benjámin területén állott (1Sám 11,4; 22,6). Királyi elismertetését megalapozó első tette Jábés-Gileád felszabadítása (1Sám 11). A filiszteusok terjeszkedésének egyik útvonala Benjámin területén át vezetett. Saul győzelmei ezt zárták le előttük (1Sám 13-14). Halála után a benjáminiak fiának, Ísbósetnek királyságához csatlakoznak és kezdetben annak erőteljes támogatói (2Sám 2,8-9.15.25.31), de hamarosan Dávidhoz pártolnak (3,19). Nyilván benne látták azt az erős vezetőt, aki a további filiszteus nyomástól felszabadítja őket. Ísbóset nemcsak gyönge, hanem nagyon távol is volt (Mahanaim a Jordán túlsó oldalán). Bár voltak, akik nehezen felejtették, hogy Dáviddal egy benjámini dinasztia kialakulása szakadt meg (Simei föllépése: 2Sám 16,5-13; Seba lázadása: 2Sám 20,1), az ország kettészakadása után mégis Dávid dinasztiája mellett tartanak ki (1Kir 12,21.23). Ászá Benjámin területén építi föl Gebát és Micpát, azokat az erődítményeket, melyekkel a D-i országot védi az É-i ellen (1Kir 15,22). »Júda és Benjámin« a D-i ország szinonimája lett (Ezsd 1,5; 4,1; Neh 11,36).
Benjámin földjén lakó papok közül való Jeremiás próféta (Jer 1,1). Benjámini származású Mordokáj, Eszter nagybátyja (Eszt 2,5). Büszkén hordja Izráel első királyára emlékeztető nevét a feddhetetlen farizeus, Saul, akit a világ Pál apostolként ismert meg (Róm 11,1).
CP
