Bét-Semes
Bét-Semes 1. Város Júda É-i határvonalán, az Ekróntól Kirjat-Jeárim felé haladó út mellett, Jeruzsálemtől 25 km-re NY-re. A h. bét-semes jelentése: »Nap-háza« (Józs 15,10; 1Sám 6,9.20). Régi neve Har-Heresz (Bír 1,35, Nap-hegy), de szerepel Ír-Semes (egyes kéziratokban Én-Semes) néven is (Nap-város). A város az ország felosztásakor Dán törzse területéhez tartozott (Józs 19,41), de nem tudták elfoglalni, s így az emóriak birtokában maradt (Bír 1,35). Később, amikor Dán törzse elhagyta D-palesztinai területét, és É-ra húzódott, a város Júda törzsi területéhez került. Azt nem lehet pontosan megállapítani a B-i tudósítások alapján, hogy az izráeliek mikor foglalták el. Amikor a filiszteusok a zsákmányul ejtett szövetség ládáját Ekrónból visszaküldték, a tehenek a Bét-Semes felé vezető útra tértek, ahol akkor már izráeliek laktak (1Sám 6,12kk). A régészeti leletek szerint a várost Dávid-Salamon korában megerősítették, a város falait helyreállították. Az 1Kir 4,9 a Deker fiára bízott tartomány városai között említi. Bét-Semes hadászatilag is fontos helyen feküdt, közelében szenvedett vereséget Amacjá Jóástól, Izráel királyától (2Kir 14,11kk). Áház uralkodása idején (Kr. e. 735-716), más városokkal és falvakkal együtt, a filiszteusok kezére került (2Krón 28,18). A babiloni fogság kezdetén elnéptelenedett. A régészeti leletek szerint a perzsa-, görög- és római korban lakatlan volt. A város csak a bizánci korban éledt új életre, amikor hatalmas kolostort építettek benne. Az arab korban kis házak épültek a kolostor körül, ezekből lett az én-semes falu. A város emlékét a tell er-ruméle őrzi. Az 1911-12-es ásatás során négy, az 1928-33-as feltárás során pedig hat településréteget fedeztek fel. A 6. (legalsó) réteg Kr. e. 2204-1700-ból származik. Az 5. réteg a hikszoszok korából (Kr. e. 1700-1500) való, amikor a várost 2,20-2,40 m vastagságú fal vette körül. A 4. réteg a késő bronzkorból származik (Kr. e. 1550-1200). Bét-Semes ebben az időben nagyon jómódú város volt. A korszakot két részre osztja a Kr. e. 1425 körül bekövetkezett lerombolása, ami valószínűleg II. Amenophis műve volt. A leletek között van két fontos írott emlék: az egyik a Kr. e. 14. vagy a 13. szd.-ból származik, s csak nagyon kis mértékben tér el az Ugaritban használt abc-től; a másik a Kr. e. 15-13. szd.-ból származik, s olyan írásjeleket használ, mint a proto-sinai írás. Van olyan vélemény is, hogy ez utóbbi a Kr. e. 11. szd.-ból származik. A 3. réteg a bírák korából való. Sok filiszteus kerámiát találtak benne. A várost, ami valószínűleg szegényesebb volt az előzőnél, tűz pusztította el. A falakat csak nagyjából javították ki. A 2. réteg az izráeli királyság korából való, s három korszakra tagolódik: 2a) - Kr. e. 1000-950, 2b) - Kr. e. 950-825, 2c) - Kr. e. 825-586. A várost a korszak elején, izráeli régészek szerint Salamon korában, kazamata-fallal vették körül. A két fal párhuzamosan futott. A külső 1,50 m, a belső 1,10 m széles volt, a kettő közötti távolság pedig 1,50 m volt. A két falat bizonyos távolságokban közfalakkal kötötték össze, az így keletkezett kazamatákat raktáraknak használták, vagy törmelékkel töltötték meg. Az 1. réteg a babiloni fogság utáni kor emlékeit őrzi.
2. Issakár egyik határvárosa (Józs 19,22).
3. Naftáli tizenkilenc városának az egyike (Józs 19,38k).
4. Egyiptomi város (Jer 43,13), valószínűleg azonos Héliopolisszal vagy Ónnal.
NA
