Bétel
Bétel
1. Neve, fekvése
Ókori város. A kánaániak Luz-nak (mandulafa) nevezték, arabul láda: menedékhely. A B-i hagyomány szerint a várost Jákób ősatya nevezte el először Bételnek (h. bét-'él: Isten háza, 1Móz 28,19). Valószínű azonban, hogy Jákób nem a várost, hanem csak a felállított oszlopot, ill. azt a helyet, ahol az oszlopot felállította, nevezte el Bételnek. Magát a várost az izráeliek nevezhették el Bételnek a honfoglalás után. Hóseás próféta többször is Bét-Ávennek nevezi (h. bét' áven: »bűn háza«, 4,15; 5,8; 10,5). Ez azonban csak szójáték, s nem jelenti azt, hogy Bétel azonos a B-ban többször is említett Bét-Ávennel (ld. BÉT- ÁVEN). A város Jeruzsálemtől 18 km-re É-ra, Efraim hegyvidékén (Bír 4,5), az efraimi-benjámini határ közelében (Józs 18,13; Silótól D-re (Bír 21,19), Ajtól NY-ra (Józs 7,2), Rámától É-ra (Bír 4,5), a fontos É-D-i, valamint a K-NY-i út kereszteződésénél feküdt. E meghatározásokból egyértelműen adódik, hogy helyét és emlékét a mai hetin őrzi. Feltárása 1934-ben kezdődött el, majd 1954-ben folytatódott. A leletek szerint Bétel már a korai bronzkorban lakott település volt. Feltártak egy Kr. e. a 15. szd.-ból származó kánaáni oltárt, amelyen a vizsgálatok eredménye szerint véres áldozatokat mutattak be. Egy másfél méteres törmelék-hamuréteg tanúsága szerint a város a Kr. e.-i 13. szd. elején tűz által elpusztult. Ezt általában az izráeli honfoglalásnak tulajdonítják.
2. A patriarcháktól az izráeli honfoglalásig
Ábrahám, Kánaánba megérkezve, többször is táborozott Bétel környékén. Bétel és Aj között, úgy, hogy Bétel NY-ra, Aj pedig K-re esett, oltárt is épített (1Móz 12,8; 13,3). A hely Jákób élménye révén nyert különleges jelentőséget Izráel történetében. Jákób, Ézsau haragja elől menekülve, Hárán felé tartott. Egy éjjel álmot látott: egy égigérő létrán Isten angyalai jártak fel és le. Majd Isten szavát hallotta, aki megígérte, hogy vele lesz, neki és utódainak adja azt a földet, amelyen fekszik. Amikor Jákób reggel felébredt, szent oszlopot állított, s elnevezte azt a helyet Bételnek, mondván, hogy az a hely az Isten háza és a menny kapuja. Ezután fogadalmat tett: Ha Isten békességben visszahozza, az Úr lesz az Istene, a szent oszlop Isten háza lesz, s mindenből tizedet ád az Úrnak (1Móz 28,10-22). Az Ézsauval való kibékülés után Jákób, Isten parancsára, Bételbe ment, oda, ahol Isten kijelentette magát neki, és oltárt készített (1Móz 35,1kk; vö. 1Móz 48,3).
3. A honfoglalástól az ország kettészakadásáig
Az ország felosztása során Bétel József fiainak (Efraim és Manassé fél törzse) birtoka lett. A határok megjelölésénél még külön szerepel Luz és Bétel, mivel utóbbi még csak az emlékhelyet jelölte (Józs 16,1k; 18,1kk; 1Krón 7,20.28). A város elfoglalásától, ill. az izráeliek általi újjáépítéstől lett a város neve is Bétel. A Bírák korában fontos kultuszhely volt, egy ideig ott volt a szent sátor és a szent láda is (Bír 20,18.27). Sámuel próféta is rendszeresen felkereste, hogy ott igazságot szolgáltasson (1Sám 7,16).
4. Az ország kettészakadásától a bételi szentély elpusztulásáig
A jeruzsálemi templom felépítése után Bétel elveszítette kultuszi jelentőségét. Az ország kettészakadása után viszont Jeroboám az É-i országrész, azaz Izráel királyi szentélyévé tette, s a parancsára készített két aranyborjú közül az egyiket Bételben állíttatta fel (1Kir 12,25kk; vö. Ám 7,10kk). Jeroboám ezzel bűnbe vitte Izráelt, amit a próféták nem szűntek meg ostorozni. Hóseás ezért nevezte Bételt Bét-Ávennek (4,15; 5,8; 10,5). A bételi szentély túlélte Izráel elpusztulását (Kr. e. 722). Jóval később, 100 év múlva, Jósiás romboltatta le (2Kir 23,15k).
5. A babiloni fogságtól napjainkig
Jeruzsálem elfoglalása előtt a babiloni seregek teljesen elpusztították Bételt. A perzsa korban azonban újra felépült és benépesült. A makkabeusi harcok idején Bakchidesz, Demetriusz hadvezére erődítménnyé tette (1Makk 9,50k). Kr. u. 70 után a rómaiak kezébe került, s a késő-római és bizánci korban is lakott település volt. Ma is lakják, a város helyén lévő települést Boytin-nek hívják.
NA
