Bibliatudomány

Teljes szövegű keresés

Bibliatudomány A teológiai tudományoknak az az ága, amely a keresztyén hit alapjául szolgáló Szentírást vizsgálja. Tárgya az ÓSZ-i és ÚSZ-i kánonba foglalt B-i könyvek.
A B egyes könyvei egy több mint ezer évet átfogó időszakon belül keletkeztek, eltérő földrajzi, politikai és szellemi-kulturális környezetben. Azok a tapasztalatok, amelyeket Izráel népe, ill. a B-i írók Isten történelmet alakító cselekedeteivel kapcsolatban szereztek, a legkülönbözőbb irodalmi formákban öltöttek alakot. A B-i könyvek egymástól nagyon különböző múltját és hagyományozási folyamatát csak tudományos módszerek alkalmazásával lehet feltárni. Csak történettudományi és hagyománytörténeti kritériumok alkalmazásával lehet az ÓSZ-i és ÚSZ-i könyvek sajátos gondolatait és hitkijelentéseit kidolgozni. Ezért a B-tudomány eredményei a keresztyén hit alapjainak meghatározásához elengedhetetlenül szükségesek. A B-tudomány, a többi tudományhoz hasonlóan, immanens törvényeket és szabályokat követ munkája során. Forrásfeltárás tekintetében tehát ugyanazokat az általános érvényű módszereket alkalmazza, amelyeket ezen a területen más tudományágak is alkalmaznak. Természetesen a kutatás tárgya, a B, sajátos módon meghatározza a kutató- és feltáró munkát.
Az ÓSZ-i B-tudomány kezdeteit az ÓSZ-i korig lehet nyomon követni. A »tudomány« kifejezést azonban nem szabad a ma használatos értelemben venni. Már a Kr. e.-i évszd.-ban megkezdődnek az egyes B-i könyvek értelmezési kísérletei. Kr. u. 100 körül végérvényesen megállapítják az ÓSZ-i kánonhoz tartozó könyvek számát. A masszóréta tudósok igyekeznek meghatározni a B-i könyvek szövegének autentikus formáját (az eredetileg csak mássalhangzókat tartalmazó szövegek vokalizációjával). A h. nyelvet már nem értő diaszpóra zsidóság különböző fordításokat készített, amelyek közül a LXX vált híressé. Az ÓSZ-i könyvek magyarázatának szabályai egyre pontosabbakká váltak. A szó szerinti értelem mellett virágzott az allegorizálás.
A keresztyén egyháznak az ÓSZ alapvető jelentőségű szent irata. Az ősegyházban az ÓSZ-et az ígéret-beteljesedés fogalompár segítségével értelmezték: Jézus Krisztusban beteljesedtek mindazok az ígéretek, amelyeket Isten Izráel népének megígért. A reformáció korában megélénkült a h. nyelv iránti érdeklődés. Az eredeti szöveg megállapítására irányuló törekvések új utakat nyitottak a B-tudományi kutatások területén. Nem teljesedhettek azonban ki ezek a reformátori kezdeményezések a protestáns orthodoxia merev inspirációtana miatt.
A modern értelemben vett B-tudomány a 18. szd.-i felvilágosodás idején született meg. A meginduló, históriai-kritikainak nevezett kutatás új szempontokat alkalmazott az ÓSZ értelmezésekor. Egészen új alapokra helyezte a forráskritikát és az irodalomkritikát. A vallástörténeti kutatás is kimutatta az Izráelt körülvevő népek vallásának rokon jellegét, hatásukat Izráel hitére, továbbá Izráel hitének sajátosságait. A szöveg- és irodalmi kritika mellé a 20. szd.-ban felzárkózott a formatörténeti kritika, amely a B-i könyvek legkisebb önálló irodalmi egységeit vizsgálja. Ez a 20. szd. második felétől kiegészült a szerkesztéstörténeti szemléletmóddal. Nagy segítséget jelentenek a B-tudomány számára a régészeti ásatások is.
A mai értelemben vett ÚSZ-i B-tudomány szintén a 18. szd.-ban alakult ki, amikor a históriai-kritikai szemléletmóddal újfajta történelemértelmezés lett a történeti B-tudomány alapja. Két új ága alakult ki ekkor: a B-i teológia, amely az egyes B-i könyvek teológiai tartalmát foglalta rendszeresen és módszeresen össze, és a B-i bevezetéstudomány, amely az egyes B-i könyvek nyelve, szövege, keletkezési körülményei és felépítése iránt érdeklődött. A históriai-kritikai szemléletmód áttörése azonban csak a 19. szd.-ban következett be.
A források vizsgálata, különösen az ev-ok kutatása radikálisan új felismerésekhez vezettek. Ezek az új felismerések erősen hipotetikus jellegűek ugyan, mégis napjainkig meghatározzák az ÚSZ-i tudósok kutatómunkáját. Ilyen feltételezés pl. az, hogy az ev-ok alapján nem írható meg egy mai értelemben vett »Jézus élete«. A három syn egymáshoz fűződő kapcsolatát az ún. kétforrás-elmélettel igyekeztek értelmezni: Mk-ot írták meg először, Mt és Lk egyik forrása ez volt, a másik pedig egy jézusi mondásokat tartalmazó gyűjtemény, amelyet Q-jellel jelöltek.
Az ÚSZ jobb megértése érdekében vizsgálatnak vetették alá azt a környezetet is, amelyben a keresztyénség keletkezett. A kialakuló vallástörténeti iskola elsősorban a hellénista kultúrát és vallást kutatta. De nagy gondot fordítottak a Jézus korabeli zsidóság kutatására is. Ezáltal nem csupán az egyezések, hanem a sajátosságok is kidolgozást nyertek. Az ÚSZ-i kutatómunka megújulását az ún. formatörténeti iskola kialakulása hozta. Ez a kutatás abból a feltételezésből indult ki, hogy az ev-ok kezdetben kis egységekben, szóban hagyományozódtak. Ezért fő feladatának tekintette a kis egységek meghatározását, és stílusjegyeiknek a kidolgozását az ev-okon belül. Ehhez társult később az ev-ok redakciójának, a nagyobb kompozíciók felépítésének a vizsgálata. Feltételezésük szerint ugyanis az ev-ok szerzőit meghatározott teológiai szempontok vezették az ev-ok összeállításakor.
E történeti áttekintés után kirajzolódnak a mai B-tudomány munkaterületei.
1. Nyelvészeti kutatások. Ez a tudományág az ÓSZ h., és az ÚSZ koiné-g. szövegét vizsgálja az összehasonlító nyelvtudomány eszközeivel. Ennek a kutatómunkának a termékei a különböző h. és g. szótárak az ÓSZ-hez és az ÚSZ-hez.
2. Szövegtörténet és szövegkritika. Egyetlen B-i könyvnek sem maradt fenn az eredeti kézirata. Viszont mind az ÓSZ, mind az ÚSZ könyveihez későbbi h. és g. nyelvű másolatok ezreit kutatták fel. Ezek a másolatok nem mindenütt azonosak, hiszen másolási tévedések, szándékos kisebb betoldások feltételezhetőek. Ebből adódik a tudományág feladata: a lehető leghitelesebb eredeti szöveg meghatározása a kéziratok alapján. A tudományos kutatómunka eredményei a h. és g. nyelvű kritikai szövegkiadások.
3. Kortörténet. Rendkívül nehéz az egyes B-i könyvekben szórványosan előforduló, históriai adatokat értelmezni, mivel azok különböző feltételek között keletkeztek. A szórványos adatok helyes értelmezéséhez szükség van a környező világ alapos ismeretére. Az ÓSZ-i B-tudomány ezt a feladatot az »Izráel története« c. összefoglalásokban szokta elvégezni, az ÚSZ-i B-tudomány pedig belevonja ebbe a munkába a zsidóság és hellénizmus világának vizsgálatát is.
4. Exegézis. A B-tudomány tulajdonképpeni alapja az exegézis. Az exegetikai munka során a kutató rendszerbe foglalva és összefüggően értelmezi az egyes B-i könyvek mondanivalóját, a fentebb vázolt szempontok figyelembevételével. Alapos nyelvi, formakritikai és kortörténeti ismeretek szükségesek az egyes könyvek teológiai tartalmának feltárásához. Az exegézis eredményeit kommentárok foglalják össze.
5. Teológia. Mivel az egyes könyvek teológiailag egymástól eltérő kijelentéseket is tartalmazhatnak, szükséges ezeknek a kijelentéseknek a rendszerezése. Így szükségképpen minden B-i teológia alapja egy meghatározott teológiai koncepció. A kutatómunka termékei a különböző B-i teológiák.
VG

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages