Bírák
Bírák 1. Nevük. Általános értelemben bíráknak nevezi a B mindazokat a tisztségviselőket, akik egy-egy közösség (falu, város, nemzetség, törzs vagy az egész nép) peres ügyeiben dönteni illetékesek voltak (vö. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS). Izráel történelmének minden időszakában találkozunk velük (5Móz 1,9-18; 16,18; 17,8-13; Ézs 3,2; Mik 4,14), de volt egy korszak, amelyben különös jelentőségre tettek szert: Józsué halálától a királyság felállításáig ők voltak az izráeli törzsszövetség legfőbb vezetői. Ezt a korszakot hívjuk a bírák korának (Bír, Ruth, 1Sám).
2. A bírák korát mindenekelőtt az jellemzi, hogy a laza kapcsolatban álló izráeli törzsek folyamatosan ki voltak téve a közöttük és körülöttük élő idegen népek sokirányú befolyásának, s nemegyszer fegyveres támadásának is. Isten a bírákat használta fel arra, hogy népét a megsemmisüléstől vagy a pogány környezetbe való beolvadástól megmentse. Ennek jegyében rombolta le Gedeon az ofrai Baal-oltárt (Bír 6,25-32) és távolíttatta e1Sámuel a Baalokat és Astartékat egész Izráelből (1Sám 7,3-4). A bírák vezették az idegen elnyomókkal szembeni felszabadító harcokat (Bír 2,16). Otniél az arámokat (Bír 3,9-10), Éhúd a móábiakat (Bír 3,15kk), Debóra és Bárák a kánaániakat (Bír 4-5), Gedeon a midjániakat (Bír 6-8), Jefte az ammóniakat (Bír 11), Samgar (Bír 3,31), Sámson (Bír 14-16) és Sámuel (1Sám 7) pedig a filiszteusokat verte vissza. Ezekben a felszabadító harcokban mindig csak azok a törzsek vettek részt, amelyeket közvetlenül sújtott az idegen elnyomás. A győzelemben aztán szívesen osztoztak volna más törzsek is. A bírák bölcsességén múlott, hogy a törzsek közti feszültség lecsendesült-e (Bír 8,1-3) vagy testvérháborúvá fajult (Bír 12,1-6).
3. Az egyes bírák, Otniéltől Sámuel fiaiig, mind származásukra és működési területükre, mind pedig fennmaradt emlékükre nézve igen különböztek egymástól. Az ún. »kis bírákról« alig tudunk valamit, míg a »nagy bírák« élettörténete meglehetős részletességgel maradt ránk. A hézagos adatokból is világosan kitűnik, hogy a bírák Izráel különböző törzseihez tartoztak, s ezért nem lehetetlen, hogy olykor egymással párhuzamosan is működtek, más-más országrészben (vö. Bír 3,31 és 4,1-4; 5,6-7; Debóra és Bárák esete vitatható példa, mert a B egy szóval sem említi, hogy Bárák bíró lett volna). Bizonyosnak látszik azonban, hogy Éli főpap (1Sám 4,18) és Sámuel próféta (1Sám 7,15-17) bíráskodása az egész törzsszövetségre kiterjedt. Egy másik különbség: míg egyes bírák (pl. Gedeon és Jefte) előbb hadvezérek voltak, s csak a háború után váltak igazságosztó bírákká, addig mások (pl. Debóra és Sámuel) békeidőben kezdték el bírói tevékenységüket, s csak később lettek a hadinép vezetői is. Mindenesetre valamennyien KARIZMATIKUS vezetők voltak, akik Istentől kapott elhívásuk és különleges képességeik folytán kerültek a nép élére, akár békében, akár háborúban. Öröklés útján csak Abimelek (Bír 9) és Sámuel fiai (1Sám 8,1kk) jutottak bíróságra (Abimelek királysága); mindkét eset negatív beállításban szerepel a B-ban.
HI
