Bizony
Bizony A h. 'ámén, az ÚSZ-ben vagy lefordítatlanul marad, vagy a g. nai »igen«, »bizony«, »valóban« fogalom használatos fordítására.
Az ÓSZ-ben kultikus-liturgikus funkcióban szerepel Isten akarata elfogadásának megerősítésére. Ezzel a kifejezéssel erősíti meg az ember azt, hogy vállalja Isten akaratának teljesítését (1Kir 1,36), igent mond arra (4Móz 5,22; 5Móz 27,15kk; Jer 11,5; Neh 5,13). Szerepel Istent magasztaló, őt dicsőítő imádságok, doxológiák záró mondatának a befejezéseként, megerősítve azok tartalmát. Izráel jelentős személyiségeinek Istent dicsőítő himnuszához ezzel a formulával csatlakozott az egész nép (1Krón 16,36; Neh 8,6). A zsoltárok első négy nagy egységének a záradéka. Az Úr magasztalását tartalmazó részleteket követi, lezárva és megerősítve azok tartalmát kettőzött formában is (Zsolt 41,14; 72,19; 89,53; 106,48).
Az ÚSZ-ben Jézus kijelentéseinek kezdetén, kijelentése bevezetéseként szerepel (Mk 10,15; 11,23; Mt 13,17; Jn 3,5). Jézus ezzel a nyomósító szóval kívánja megerősíteni kijelentését, hangsúlyozni annak jelentőségét. Azt fejezi ki ez a nyomatékosító szó, hogy a Jézus által hirdetett, és a benne adott kijelentés szilárd, rendíthetetlen, érvényes.
Az ősegyház is használja ezt a formulát az ÓSZ-i gyakorlatnak, és Jézus útmutatásának megfelelően imádságok: Istent magasztaló himnuszok, doxológiák záradékaként (Róm 1,25; Gal 1,5; Ef 3,21 stb.), valamint a kijelentés megerősítéseként (1Kor 14,16). A formula egyéni, és közösségi használata egyaránt elterjedt. A gyülekezet »ámen«-ja azt jelenti, hogy Isten kijelentésére úgy mond igent, hogy annak beteljesedése reménységében megáll szilárdan a jelenben, vállalja mindannak teljesítését, amit kijelentésében tőle vár a kijelentő Úr. Isten a kijelentése közlésének formájával is kifejezésre juttatja, hogy az egzisztenciális jelentőségű népe és minden nép számára. Az ősegyház Krisztus ígéreteinek beteljesedését úgy hirdeti, hogy annak alapját abban látja, aki az Ámen (Jel 3,14). (Ld. még ÁMEN).
LSK
