Bizonyság
Bizonyság A g. martürion, a h. céd, cédut megfelelője. A martürion az -ion képzővel képzett főnevek sorába tartozik, vagyis azok közé, amelyeknek konkrét jelentéstartalmuk van, a bizonyság objektív dolog. Lehet az a cselekmény, tárgy vagy személy, amely adott események, ill. körülmények között bizonyító erővel rendelkezik valaki mellett, vagy valaki ellen. A martüriával ellentétben nem a bizonyságtétel folyamatát, hanem annak alapján azt az objektív, tárgyi valóságot jelenti, amelynek bizonyító ereje van.
Az ÓSZ-ben ilyen cselekménynek, bizonyságnak számított a saru lehúzása, és átadása a másik félnek (Ruth 4,7). Adott esetben tehát egy cselekmény annak a bizonysága, hogy egy ügy megfelelő módon rendeződött, történetesen egy családi ügyet törvényesen intéztek el az arra illetékesek. Tárgyi bizonyság is szolgálhat annak jeléül, hogy ember és ember, vagy Isten és népe között a kölcsönös megállapodás megtörtént, és ehhez a felek tartják magukat. Ábrahám és Abimelek szövetségkötésének 7 bárány a bizonysága (1Móz 21,30). Lábán és Jákób szövetségkötését egy kőrakás tanúsítja (1Móz 31,48). Rúben, Gád és Manassé fiai között az egyetértés, a vitás kérdés rendezése, tisztázása jeleként a megépített oltár szolgált bizonyságul arra nézve, hogy az Úr az Isten (Józs 22). Józsué beszéde és a nép fogadalma alkalmával Józsué egy követ állított a cserfa alá annak bizonyságául, hogy a nép elkötelezte magát az Úr szolgálatára (Józs 24,24.26k). Mik 1,2 szerint az Úr, tehát személy a bizonyság népe ellen. Az Úr éppen a megkötött szövetség tárgyi bizonysága alapján lép fel népével szemben bizonyságul Jákób bűne, lzráel házának vétkei miatt. Az Úr ítélete az ő személyes bizonyságtétele alapján következik be népén. Az Úr maga a bizonyság, a tanú népe ellen. A nép erőszakos, ha nem hallgat szavára, nem fogadja meg az intést, nem bízik az Úrban, nem járul Istene elé, a vezetők visszaélnek küldetésükkel, egyre mélyebbre jutnak, akkor az Úr lép fel ellenük bizonyságként (Zof 3,8). A bizonyság ily módon Isten maga, aki megerősíti, hogy jogos a vádja népével szemben. A bizonyság minden szókapcsolatban egyes számban szerepel, egyet kivéve (2Móz 30,6). Ez arra emlékeztet, hogy a 2Móz 25,15kk szerint a ládában »a bizonyságok« vannak, vagyis a Mózes által adott parancsolatok írott formája, a két kőtábla volt elhelyezve (2Móz 31,18; 32,15). A láda Isten jelenlétének szimbóluma, a két kőtáblán lévő parancsolatok az ő kijelentése. Ez esetben a tárgyi és a személyes bizonyság egybeesik. Az Istentől való kijelentés bizonyság mellette és róla. Jahve nemcsak alanya, hanem tárgya is a Mózesnek adott kijelentésnek.
Az ÚSZ-ben a »bizonyság« az ÓSZ-i használatának megfelelően lehet jelképes gesztus. Az eisz martürion fordulat dativusszal kapcsolva jelöli azt a személyt, akinek, ill. aki ellen szól a bizonyság. A bizonyság lehet terhelő bizonyíték is valaki ellen. Így bizonyság a por lerázása a saruról (Mk 6,11 par) azok ellen, akik nem fogadták be az ev-ot. Ez a gesztus azt jelenti, hogy azok a felelősek az Isten felajánlott kegyelme elutasításáért, akik elutasították azt. Nem Krisztus küldöttei követtek el ugyanis mulasztást, hanem azok, akik elengedték fülük mellett az Isten feltétel nélküli kegyelméről szóló jó hírt. A por lerázása azt jelenti, hogy semmit, még egy porszemet sem visznek magukkal az ev hirdetői onnan, ahol nem fogadták be az örömhírt. Ez a jelképes gesztus annak a bizonyítéka, hogy megszakították a közösséget azokkal, akik elutasították az ev-ot. Itt tehát arról van szó, hogy a kegyelem visszautasítását az ítélet hirdetése követi jelképes gesztus formájában. A lerázott por annak a jele, hogy ott voltak, ott jártak az ev hírnökei a helységben, de mivel a lakói elutasították az ev-ot, nem vállalják a közösséget velük, ítéletet hirdetnek nekik. Bizonyság az engedetlen népnek és a pogányoknak egyaránt a Krisztusért vállalt meghurcoltatás, a szenvedés (Mt 10,18). Ez azt jelenti, hogy vannak, akik akkor is készek az ő követésére, ha az hátrányt jelent, szenvedéssel párosul. Bizonyság az áldozati ajándék, amelyet a meggyógyított leprástól kér Jézus, hogy vigye el Mózes törvénye szerint a papnak (Mt 8,4 par). A meggyógyított leprás részéről átadott áldozati ajándék annak a bizonysága, hogy Isten van jelen abban, aki a paphoz küldte a törvény előírása szerint őt. Izráel tudott ugyanis arról, hogy a leprás nem csak meggyógyulhat, de azt is tudta, hogy ha ez megtörtént, akkor az közvetlenül Isten beavatkozásának a jele. A meggyógyított leprás Isten betegség fölötti erejét hirdeti és ezzel együtt azt, hogy Jézusban a megígért Messiás jelent meg és a prófétai ígéretek beteljesedtek, hanem arról is, hogy Jézus tiszteletben tartja a törvény előírását. Tette, az általa adott bizonyság hitre szólítja azokat is, akik hivatásuk alapján tájékozottak, jártasak Isten dolgaiban. Ha viszont a hozzájuk küldött bizonyság fölött behunyják a szemüket, az terhelő bizonyítékká válik. A gyógyulás tényének megállapításával Jézus mellett tesznek bizonyságot és ha ennek ellenére sem hisznek benne, az ellenük szóló bizonysággá lesz, szívük keménységét tanúsítja. A Jézus mellett szóló messiási jelek bizonyságok mellette és mindazok ellen, akik jóllehet látták, de nem hittek azok ellenére sem benne. A későbbi generációk tagjai számára a hirdetett ev a Krisztus mellett szóló bizonyság, amely hitre szólít, döntés elé állít és elindít az Isten jó tetszése szerinti életre, a testvéri szeretet jegyében való életforma realizálására. Az ev szellemétől idegen életforma, a gazdagok rendelkezésére álló anyagi javak tönkremenése, a rozsda és a moly által elpusztított értékek ítéletet hirdető bizonyságok. A mások munkabéréből gyarapodó gazdagság terhelő, elmarasztaló ítéletet jelző bizonyság. A moly és rozsda által elpusztított anyagi javak annak a bizonyítékai, hogy helytelenül éltek velük.
A bizonyságtétel feltételezi a bizonyságtevő aktivitását és hűségét. Akkor hangzik, ha van, aki megszólaltatja, és akkor hiteles, ha ragaszkodik ahhoz a tartalomhoz, amely a Krisztus-eseményben adott. A bizonyságtétel tartalmában és formájában egyaránt feltételezi az egzisztenciális közösséget azzal az Úrral, akiről szól.
A martürion szóhasználatának további alakulása azt mutatja, hogy az ÚSZ-ben a martürein, martüria között semmi különbség nincs.
LSK
