Bölcs, bölcselkedés

Teljes szövegű keresés

Bölcs, bölcselkedés Az ÓSZ-ben a bölcs, bölcsesség szavaknak elsősorban a gyakorlati élethez tartozó jelentésük van. Bölcs az, aki tapasztalt, ügyes, ért a szakmájához, pl. a kovács vagy az ácsmester (Ézs 3,3; 40,20). A szent sátor elkészítőit Isten »bölcs szívvel« ajándékozta meg, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát (2Móz 35,30kk). Tírusz »legbölcsebb emberei« voltak az ügyes matrózok (Ez 27,8). Ez az értelem még az ÚSZ-ben is előfordul: Pál önmagát hasonlítja bölcs építőmesterhez az ev alapvetésénél (1Kor 3,10). Jelent a bölcsesség megfontoltságot, józan előrelátást, pl. az okos és bolond szüzek példázatában (Mt 25,2kk). József nemcsak azért volt bölcs, mert értett az álomfejtéshez, hanem mert tudott tanácsot adni a hét szűk esztendőt megelőző tennivalókra nézve. Összefoglalva: »Az okos azért bölcs, mert érti a dolgát« (Péld 14,8).
Elvi meghatározás szerint a »bölcsesség« Izráelben - akárcsak más népeknél - elsősorban az élet és a világ törvényszerűségeinek (a tapasztalaton alapuló) ismeretét jelenti. Aki erre az ismeretre eljut, az tudja akár a természet, akár az emberi erkölcsi rend világában, hogy mi mit jelent, és hogy mikor mit kell tennie. Ezért a bölcsesség és a bölcselkedés itt elsősorban gyakorlati életbölcselet, amely többnyire rövid szentenciákban, példabeszédekben fogalmazza meg az - Isten előtt élő - ember tennivalóit.
A B az emberi életet gyakran hasonlítja úthoz, amelyen járunk. Erről az útról könnyen le lehet térni, tévedni (2Móz 32,8), de lehet arra visszatalálni, megtérni is (Jer 18,11). Ez az életút aztán egyszer elérkezik a végpontjához, és aki nem volt elég bölcs, az csak akkor tudja meg, hogy rossz úton járt, egy tévesztett út végéhez érkezett, a keserves halálba. Mert Isten az ember elé adta az élet útját és a halál útját, hogy válasszon, szabad akarattal és felelősséggel (5Móz 30,15; Jer 21,8), és ez nemcsak ÓSZ-i gondolat: a Hegyi Beszéd széles és keskeny útja ugyanezt példázza (Mt 7,13k). A bölcs ember felismeri, hogy melyik az életre vezető út, vagy legalábbis megfogadja a nála bölcsebbek tanácsát és óvását, hogy ne járjon a halálra vezető úton (Péld 1,15; 4,14). Végeredményben az ÓSZ felfogása szerint az Úr adja elénk az élet és halál útját (5Móz 30,15); ezért fordul elő gyakran a könyörgés: »Utaidat, Uram, ismertesd meg velem!« (Zsolt 25,4). Más szavak használatával ugyanezt fejezi ki a másik kérés is: »Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!« (Zsolt 90,12). A »szív« egyébként az ÓSZ-ben az észnek, az értelemnek a kifejezője is. (Ezért nem kell a szeretet első nagy parancsában az ÓSZ-ben a »teljes szívedből« mellé kitenni azt, hogy »teljes elmédből«, mert a kettő egyet jelent (5Móz 6,5; vö. Mk 12,30). Az Úrnak útján járni végül is az ÓSZ-ben egyet jelent az ő törvényének, tanításának elfogadásával (Zsolt 119,30-35). Mindebből pedig következik annak a gyakran előforduló hitvallásszerű igazságnak a hangoztatása, hogy »a bölcsesség (kezdete) az Úrnak félelme« (Jób 28,28; Péld 9,10 stb.)
Az ÓSZ-i bölcselkedés aztán aprópénzre is felváltja ezeket az alapigazságokat, és főként a Péld-ben témánként mutatja be, hogy milyen a bölcs és milyen az oktalan magatartás. Tipikus műformája ennek az ún. antitetikus gondolatpárhuzam, amely egyazon dolognak a két oldalát, a pozitív és negatív lehetőségét és következményeit tárja elénk. Láttatja az ellentétét a szorgalomnak és a lustaságnak (Péld 10,4k) a tiszta életnek és a paráznaságnak (Péld 6,23kk), a józanságnak és a dőzsölésnek (Péld 23,29kk), a helyén mondott okos szónak és az üres fecsegésnek (Péld 10,11kk), mindenekfölött pedig az istenfélő és az Istennel nem törődő életnek (Péld 10,27kk). Vallja, hogy mindkét fajta magatartás elveszi a megérdemelt jutalmát áldásban, vagy ítéletben. Ez a meggyőződés az Istenben bízó kiegyensúlyozott, harmonikus élet alapja. Óv attól is, hogy az ember a saját kívánságait követve csak a saját bölcsességében tetszelegjen (Péld 3,7; 26,5; Ézs 5,21; vö. Róm 11,25). A »felülről való bölcsesség« tanít meg a helyes cselekvésre (Jak 3,13-18). Isten a parancsolatai által tesz bölcsekké, mondja az ÓSZ (Zsolt 119,98), az ÚSZ pedig még szebben fejezi ki ugyanezt: A szent írások bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által (2Tim 3,15).
A bölcs mondások, tanítások különféle formákban nyernek megfogalmazást a B-ban. Nem mindig egyszerű, kézzelfogható szentenciák ezek (amilyen pl. Péld 10,8; 11,1 stb.), hanem olykor jelképekkel (Péld 10,25; 13,9), vagy hasonlatokkal fejezik ki mondanivalójukat (Péld 11,22; 23,27). Példázatok, hasonlatok, találós kérdések - ezeket említi Péld 1,6 műfajok gyanánt, és meg is találhatók ezek az ÓSZ különböző könyveiben. Jótám meséje (Bír 9,7kk), Nátán példázata Dáviddal szemben (2Sám 12,1-7), vagy Ézsaiásé az elfajult szőlőről (Ézs 5,1-7) előfutárai Jézus, egyszerűségükben is mély értelmű példázatainak.
Különös örömüket lelték az ÓSZ emberei az ún. találós kérdésekben; ilyenekkel szórakoztak Sámson lakodalmán (Bír 14,14.18), és királyi passzióként ilyenekkel tették próbára egymás találékonyságát Salamon és Sába királynője (1Kir 10,1). Talányos mondásokat használnak olykor a próféták is, különösen ha nem akarják nyíltan néven nevezni, hogy kiről, vagy miről szól próféciájuk (pl. Hab 2,6kk). Az apokaliptika rejtélyeit gyakran egy »magyarázó angyalnak« (angelus interpres) kell megfejtenie, annyira bonyolult a számok, színek, alakok, cselekmények szimbolikája (Zak 1,9kk; 2,1kk; Dán 8,19kk; vö. Jel 17,7kk).
Az ÓSZ-ben a bölcsesség szorosan kapcsolódott Salamon király nevéhez. Magyarázata ennek részint az a történet, mely szerint ő uralkodása kezdetén csak bölcsességet kért Istentől (1Kir 3,9.12), részint az a - bölcsességét szemléltetni akaró - tipikus eset, amelynek lényegét »salamoni ítéletnek« szoktuk nevezni (1Kir 3,16kk). Külön is említik, hogy Salamon »háromezer példabeszédet mondott« (1Kir 5,12). Ez utóbbinak a révén kapcsolja össze a hagyomány Salamon nevét a PÉLDABESZÉDEK és PRÉDIKÁTOR KÖNYVÉvel. Ilyen jellegű rövid példamondásokat elsősorban a Péld 10kk részeiben találhatunk, itt kereshetjük Salamon (korának) példabeszédeit.
Vannak viszont hosszabb fejtegetések (Péld 1-9), melyeknek jellemzője egy olyan fogalmazás, mely szerint maga a megszemélyesített bölcsesség beszél tanítványaihoz (Péld 9,1kk), akárcsak egy apa a fiaihoz. Az ÓSZ korában elsősorban az apa volt az, aki - bölcs szentenciákon keresztül is - tanította fiait a mindennapi élet tudni- és tennivalóira, az erkölcs követelményeire és a vallási teendőkre. (Az utóbbihoz olv. 2Móz 12,26k; 5Móz 6,7.20k.) Később már voltak bölcs tanítómesterek, akik részletesen kifejtve adták elő mindezeket; a tanítványaikat ők is úgy szólították meg, hogy »fiam!« (Péld 1,10 stb.) - A megszemélyesített bölcsesség egy különösen érdekes szakaszban úgy nyilatkozik meg, mint aki a teremtés kezdetétől jelen van a világban, mint Isten »munkatársa« (Péld 8,22-31).
Az eddigiekből valami bölcs harmónia tükröződik vissza az Isten vigyázó szeme előtt létező erkölcsi világrendre nézve, ahol minden és mindenki a maga megérdemelt jutalmát veszi el. A késői, fogság utáni kor keserves tapasztalatai azonban más irányt adtak az ÓSZ-i bölcselkedésnek. Talán a g. filozófia hatására is megjelenik a kételkedés, a »minden hiábavalóság« érzése (Préd l,2kk). A vagyon, a hatalom, az élvezet önmagában nem boldogít, a tudásszomj nem tud kielégülni (Préd 2). Mérlegre kerül a kérdés: vajon csakugyan úgy igaz, hogy a bölcs és istenfélő élet áldást, testi javakat és lelki örömöket eredményez? Hiszen »nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság, és nem a tudósoknak a jóindulat« (Préd 9,11), a halál pedig minden fáradozás eredményét eltörli (Préd 5, l5kk). - Jób könyve a szenvedés okát és értelmét boncolgatja: miért érik az istenfélő embert csapások? Igazságos-e Isten, amikor a bűnösöket hagyja boldogulni? A B-i bölcselkedés azonban végül is nem engedi a kételyeket eluralkodni. A véges embernek tudomásul kell vennie, hogy Isten szándékait, cselekvése indítékait ki nem kutathatja, ezért nem is bírálhatja (Jób 38kk). Mégis az ember rábízhatja reménységgel az életét Istenre, szerénységgel, de örömmel élve azzal, amit kap tőle (Préd 9,1-10).
Az ÚSZ-ben az emberi bölcsesség alá van rendelve egy magasabb bölcsességnek. Róm 11,33kk nem kételkedéssel, hanem álmélkodva és hálásan magasztalja Isten kikutathatatlan bölcsességét. Mindent meghatározó nagy felismerése Pál apostolnak, amikor a világ szerinti bölcsességgel vitázva rámutat egy másfajta bölcsességre, a keresztről való beszédre, amely a hívőknek üdvösséget jelent, s ezért biztos irányt, életcélt ad, és Istennek szentelt élethez vezet (1Kor 1,18kk). A keresztről szóló bizonyságtétel az igazi »aranyalma ezüsttányéron« (Péld 25,11).
TK

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages