Bor
Bor H. jajin, tírós, 'ászísz, hemer. A tírós-t sok B-fordítás helytelenül mustnak fordítja. A Hós 4,11-ből és a Talmudból tudjuk, hogy részegítő hatású. A LXX is bornak (oinosz) fordítja. Talán a bor archaikus neve, talán a bor legfinomabbja, amely abból a mustból erjedt, ami a szőlőből legelőször, az alaposabb préselés/ taposás előtt folyt ki. Az 'ászísz ugyancsak részegítő (vö. Ézs 49,26).
G. oinosz és gleukosz. Az utóbbi az ApCsel 2,13-ban fordul elő, a g. szó az édességére utal. Talán ugyanez a különbség köztük, mint a h. jajin és tírós között.
A felvizezett bor negatív hasonlatban szerepel (Ézs 1,22). Gyakran itták viszont fűszerezve (Zsolt 75,9; Péld 9,2.5; 23,30; Énekek 8,2). A színe vörös (1Móz 49,11; 5Móz 32,14; Péld 23,31; Ézs 63 2; Jel 14,20).
A B általában Isten ajándékaként beszél a borról. A kiküldött kémek a föld termékenységének bizonyítékaként óriási szőlőfürtöt hoznak (4Móz 13,23). Isten áldásának egyik állandósult kifejezése, hogy megadja a gabonát, bort (tírós) és olajat (5Móz 7,13; 11,14; 18,4; Jer 31,12). Gabona és bor szerepel Izsák áldásában (1Móz 27,28), Jákóbéban a bor olyan bőséges, hogy Júda abban mossa ruháját (1Móz 49,11), kenyeret és bort visz Melkisédek Ábrahám elé (1Móz 14,18). A biztonság jele, hogy mindenki a szőlője és fügefája alatt lakik (1Kir 5,5). Viszont büntetés az, hogy művelik ugyan a szőlőt, de nem isszák borát (Ézs 5,10; Mik 6,15). A büntetés elmúlása és az áldás visszatérte, ha újra van gabona, bor és olaj, mégpedig bőven (Jóel 2,24 és 4,18). A béke jele a szőlőtaposók vidám kiáltozása, a csapásé ennek elhallgatása (Ézs 16,10; Jer 25,30; 48,33). Hozzátartozott az ünnepélyesebb étkezéshez (1Móz 27,25; 1Krón 12,39kk), az úti felszereléshez (Bír 19,19; Lk 10,34).
Isten adja a bort, ami felvidítja az ember szívét (Zsolt 104,15). Hozzátartozik a szerelemhez (Énekek 8,2). A Préd szerzője borral vidítja magát, de csak úgy, hogy eszét a bölcsesség vezesse (2,3). Már inkább a szomorú realizmus, mint valóságos tanács jegyében ajánlja a Péld 31,6k, hogy bort adjanak az elkeseredett embernek.
Jézus első csodájával bort ad egy olyan lakodalmi társaságnak, amelyik már ivott (Jn 2,1kk), az úrvacsorában pedig vérének jelképévé szenteli. Keresztrefeszítésekor nem fogadja el a mirhás bort. De ez nem a bor elutasítása, hanem tiszta öntudattal akarta vállalni a szenvedést (Mk 15,23).
Egészségügyi hatása: felüdíti az elcsigázott menekülő sereget (2Sám 16,2). Pál ajánlja Timóteusnak a mérsékelt borfogyasztást gyomrára és gyakori gyengélkedésére való tekintettel (1Tim 5,23). Alkoholtartalmánál fogva alkalmas sebek fertőtlenítésére (Lk 10,34).
Kiegészítő része volt az áldozatoknak (2Móz 29,40; 3Móz 23,13; 4Móz 15,7.10; 28,14) a szenthelyre is vitték magukkal (1Sám 1,24; 10,3). Idegen isteneknek is mutattak be italáldozatot (5Móz 32,37k; Ézs 57,6; 65,11; Jer 7,18; 19,13).
Óv a B a bor veszélyeitől: Nóé részegsége (1Móz 9,21). Lót leányai leitatják apjukat, hogy így rávegyék a vérfertőzésre (1Móz 19,32-35). Sokak számára vonzó, de csalárd, mert nagyhangúvá tesz (Mik 2,11; Hab 2,5). Sokat foglalkozik vele a Péld: csúfolódóvá és lármássá tesz (Péld 20,1), ínségre juttat (Péld 21,17; 23,19k; vö. Préd 10,19), kivetkőztet emberi mivoltunkból (23,29-35). A keresztyéneknek kerülniük kell a részegeskedést (Lk 21,34; Róm 13,13; Ef 5,18), különösen a gyülekezeti együttes étkezéseken visszataszító (1Kor 11,21). A pogányság szokása (1Pt 4,3).
Különösen veszélyes a részegség a vezető embereknél. Romlásba döntik a rájuk bízottakat is (Ézs 5,11k; 56,11kk; Hós 7,5; Péld 31,4k; Préd 10,16-19). A gyülekezet vezetője nem lehet részeges (1Tim 3,3.8; Tit 2,3). Sőt minden keresztyén inkább tartózkodjék teljesen a bortól, ha szabadságával valakit megbotránkoztat (Róm 14,21). Különösen veszélyes papoknál, prófétáknál (Ézs 28 7).
Halálbüntetés terhe alatt tilos volt a papoknak bort inni, amikor bementek a kijelentés sátrába (3Móz 10,9); amikor bementek a belső udvarba (Ez 44,21), vagyis a szolgálat végzése közben.
A názírnak fogadalma egész ideje alatt nemcsak borivás volt tilos, de nem fogyaszthatott szőlőt és semmit sem, ami azzal kapcsolatos (4Móz 6,3k). Sámsonnak még az anyjára is vonatkozott ez a tilalom (Bír 13,4.7.14). Keresztelő János sem ivott bort (Lk 1,15).
A rékábiak háznépe is tartózkodott a bortól (Jer 35,1-11). Náluk ez a nomád élet-ideál megőrzése érdekében történt: házat sem építettek, földet sem műveltek. Márpedig a bortermelés érdekében földet kell művelni.
Dániel nem iszik bort, hogy ne szennyezze be magát a pogány király borával (Dán 1,8 vö. 5Móz 32,38), valamint amikor gyászol (Dán 10,2).
A hasonlatok a bor pozitív és negatív tulajdonságából indulnak ki. A bölcsesség kenyere és bora szerepel a Péld 9,2.5-ben. Isten ingyen áldására, kegyelmére vonatkozik az Ézs 55,1. Azembert feszítő mondanivaló olyan, mint az új bor feszítő ereje (Jób 32,18k). Isten haragja bódító bor (Zsolt 60,5; 75,9; Jer 13,12-14; 25,15). Hasonló módon Babilon részegítő bor az Úr kezében (Jer 51,7). Ugyancsak Isten haragjának, bosszújának jelképe a Jel 14,10 és 16,19-ben. A nagy parázna paráznaságától megrészegednek a föld lakói, maga pedig részeg a vértanúk vérétől (Jel 17,2.6). Jézus új üzenete szétfeszíti a régi kereteket, ahogyan az új bor a régi tömlőt (Mk 2,22). Akik visszariadnak az újtól, olyanok, mint akik az óbort szeretik jobban az újnál (Lk 5,39).
Borvidékek: Eskól völgye (a név szőlőfürtöt jelent), Hebrón közelében, Szibmá, Jazér, Hesbón (Ézs 16,8k; Jer 48,32), Samária (1Kir 21; Jer 31,5), továbbá Damaszkuszban Helbón (Ez 27,18), Libanon (Hós 14,8). A bor kereskedelmi áru is volt (2Krón 2,9.14; Ez 27,18). A régészet feltárt borászati központot, borospincéket (Gibeon), a bor tárolására, szállítására szolgáló korsókat. (Ld. még SZŐLŐ).
CP
