Bőség
Bőség 1. Az ÚF több h. kifejezést fordít ezzel a szóval, de egyiket sem kizárólag bőségnek. A bőség az anyagi javak kielégítő, megnyugtató mennyiségű meglétét jelenti. A gazdagságtól abban különbözik, hogy relatív tartalma van, nem feltétlenül kiemelkedő nagyságú vagyont jelent, hanem egy adott helyzetben elegendő mennyiséget fejez ki, tehát a szűkölködés ellentéte.
A bőség elsősorban a mezőgazdasági termények, tehát az élelem megfelelő mennyiségben való meglétét fejezi ki (Zsolt 72,16). József álma szerint Egyiptomban hét bőséges esztendő előzi meg a szűk esztendőket (1Móz 41,25kk). A bőség Isten áldása a népen és az egyén életében egyaránt (5Móz 33,16; Zsolt 72,16). Aki bővölködik, annak meg kell osztania javait a szűkölködővel (2Móz 22,28), ez egyúttal Isten iránti hálaadás is, és jutalmat von maga után (Péld 3,10). Ennek elmulasztása súlyos bűn (Ez 16,49). 5Móz 33,23 Naftáliról mondja, hogy kegyelmet nyer bőven.
2. Az ÚSZ-ben is több kifejezés hordozza a bőség jelentéstartalmát. Itt is megtalálható az anyagi javakra vonatkozó jelentéstartalom. (Lk 1,53; 15,17). Pál apostol egyaránt tud bővölködni és szűkölködni, testi értelemben (Fil 4,12kk; 1Tim 6,17). A bőség önmagában nem tart meg (Lk 12,15). Az ÚSZ-ben megfigyelhető az a jelentésmódosulás, hogy a bővölködés gyakran jelenti a lelki javak birtoklását. Bővölködni lehet az igazságban és a kegyelemben (Róm 5,17), az örömben (2Kor 8,2), a reménységben (Róm 15,13), a vigasztalásban (2Kor 8,7), a jócselekedetekben és hálaadásban (2Kor 9,8; Kol 2,7).
Az anyagiakban és lelkiekben való bővölködés elkötelez az ínséget szenvedők megsegítésére (2Kor 8,7; Fil 4,17). (Vö. ADAKOZÁS, ALAMIZSNA).
SzCs
