Bűnbocsánat
Bűnbocsánat A bűnbocsánat központi szerepet játszik az Isten s az ember közötti kapcsolat történetének megértésében. A bűnbocsánat elsősorban az emberi bűn Isten részéről történő kiegyenlítése, s mint ilyen, Isten szabad kegyelmi tette, mindazon akadályok elvétele és meghaladása, melyek az embert elválasztják Istentől. A bűnbocsánat hathatóssága ily módon a megengesztelődés és az Istennel való közösség helyreállításának lehetőségét nyitja meg. Másodsoron, de Isten bűnbocsátó kezdeményezésére alapozva, a bűnbocsánat az ember bűnbocsátó és megengesztelődő tette embertársai iránt. Az ÓSZ és az ÚSZ számos jelképes kifejezéssel írja le a bűnbocsánat értelmét és jelentőségét.
Az ÓSZ legáltalánosabb kifejezése az Istentől származó bűnbocsánatra: sz-l-h, mint adósság elengedése (1Kir 8,30-50; Ám 7,2; Dán 9,9; 5Móz 29.19; Jer 5,1.7; 50,20; 31,34 - mint a szövetség megújítása; Jer 33,8 - mint szabadítás; Jer 36,3; Zsolt 25,11; 103,3). E szó származéka jelenti a lévitai törvényekben a tévedésből esett bűnökért való áldozatot (3Móz 4-5), valamint Isten irgalmas voltát, az Ő készségét a megbocsátásra (Zsolt 85,5). A szölihá a megbocsátás tényét fejezi ki (Dán 9,9; Zsolt 130,4). A kpr »eltakar, elfed« elsőrenden papi-kultuszi hagyományban jelentős kifejezés, a bűnökért való áldozathoz és elégtételhez kötődik (2Móz 29,36; 30,10; 3Móz 8,15; 16,20; Ez 43,20; 45,20), de jelentheti a bűnök számításba nem vételét, semmisnek nyilvánítását (Ézs 47,11; 5Móz 21,8). A nászá’ =felemel, bűnt elveszt - a bűn terhének, ill. következményének elvételét jelenti (3Móz 10,17), mint engesztelődés (Zsolt 32,5; Jób 7,21; Ézs 2,9). A páháh a bűnök semmissé tételét jelenti (Ézs 43,25; 44,22). Az ÚSZ legfontosabb kifejezései: afiémi, afészisz - elenged, ill. elengedés (Mt 26,28; Lk 12 10; Ef 1,7; Kol 1,14; Mt 6,12; 9,2; 18,21; Lk 7,47; Róm 4,7; 1Jn 1,9), apolüein - elbocsát, szabaddá tesz (Lk 6,37), apolütrószisz - váltság, kiváltás (Róm 3,24; 8,23; 1Kor 1,30; Ef 1,7; 4,30; Zsid 9,15), kharizomai - megkegyelmez, könyörül (2Kor 2,7.10; 12,13; Ef 4,32; Kol 2,13; 3,13), kalüpto - elfedez (Jak 5,20; 1Pt 4,8).
1. Annak ellenére, hogy - főleg az ÓSZ-ben - a bűnbocsánat gyakran kapcsolódik a bűnbevallás, könyörgés, közbenjárás és főleg a bűnért való áldozat gyakorlatához, a tényleges bűnbocsánat Isten szabad kegyelmi tette, mely a kegyelmi szövetségen alapul (5Móz 29,19). A bűnbocsánatnak ez a teológiai valósága kizárja a bűnért való áldozat révén megszerezhetőnek vélt önigazságot. Elsősorban a próféták szállnak szembe a bűnbánat és a bűnért való áldozat mindenféle érdemszerző és mágikus elképzelésével és gyakorlatával. (Ezt azonban nem érthetjük úgy, mintha az istentisztelet mindenféle kultuszi jellegével szembeálltak volna.) A bűnbocsánat isteni tettének célja elsőrenden nem az egyes bűnök eltörlése, hanem a bűnös ember (vagy nép) megváltozása (Jer 31,34). Ahogyan a bűnismeretet megelőzi az istenismeret, úgy a bűnbánatot is megelőzi az Isten bővölködő kegyelmének és szeretetének meghirdetése és megismerése (Jer 7; Ez 36,22; Róm 5). Izráel történetét több zsoltár is úgy jellemzi, mint a megbocsátó Isten történetét, aki keresi az Ő bűnbánó népét. A bűnbocsánatot az teszi szükségessé, hogy a világteremtő és szent Istentől elidegenedett, ellene föllázadt emberiség) nem élhet az Isten bűn miatti haragja alatt, másrészt az ember élete nem lehet teljes Isten megszentelő jelenléte nélkül (Zsolt 32,2-4). A bűnt gyűlölő és a szövetség megtartására féltékenyen őrködő Isten könyörületes Isten (Ézs 60,10; 1Kir 8,23; Zsolt 13,5), aki nem gyönyörködik a bűnös halálában (Ez 18,32; 33,11; Jer 36,3) és megbocsátást ajánl fel népének (Jer 31,34; Zsolt 130,3.4; 1Kir 8,31). Az ÓSZ-ben a bűnbocsánat szerves része az áldozati kultusznak, melynek központja - a prófétai értelmezés szerint - a szív szerint való bűnbánat és a bűnbocsánat által megújult élet kiteljesedése az Istentől kapott igazságban (Jóel 2,13; Ézs 58,6-7; Ám 5,21-24; Zsolt 40,7-9).
2. Keresztelő János útkészítő igehirdetése szerint - melyben az ÓSZ prófétai vonalának megújítása ütközik a legalista és moralista törvény-kegyességgel - az Isten országa elközelítésének különös ismertető jegye a bűnbocsánat és a bűnök bocsánatára való megkeresztelkedés (Mk 1,1-4). Jézus szolgálata és tanítása is Isten országa valóságaként, tehát eszkhatológikusan tesz bizonyságot a bűnbocsánat mellett. Jézus, mint az Isten országa által eljött új világkorszak erejét hirdeti és gyakorolja a bűnbocsánatot. Tanításában rendkívüli szerepet kap a felebarátnak szóló megbocsátás, mely mintegy előfeltételévé lesz Isten megbocsátásának. Emellett szól a Miatyánk kérése (Mt 6,12), az adós szolga példázata (Mt 18,23-25), Jézus kereszten mondott könyörgése (Lk 23,34) és a Péter kérdésére adott felelet, hogy hányszor lehet megbocsátani: »hetvenhétszer is« (Mt 18,21-22). Jézus szerint egyedül a Szentlélek elleni bűn (a Szentlélek munkájának ördögi tevékenységgé nyilvánítása) nem bocsáttatik meg (Mt 12,31). Jézus kereszthalála, mint Jézus szolgálatának része, szintén bűnbocsánati értelmet kap (Mt 26,28). Jézus engesztelő áldozata, mely az ÚSZ leveleinek (különösen a Zsid) nagy témája, az új szövetség alapjává válik. Csak az Ő neve által van megtartatás (ApCsel 2,38; 4,12; 10,43). Pál a bűnbocsánatot egészen közel viszi a Krisztusban való élet valóságához; a hívő ember Krisztusba temettetik el a keresztség által (Róm 6,2-4). Az óegyházi gyakorlatban a kereszthalálra emlékeztető úrvacsora és a bűnbocsánat keresztsége Krisztushoz kötő értelme miatt a bűnbánat fokozatosan sakramentális értelmet nyer, s a sákramentum-kiszolgáltató egyház, ill. klérus lesz a bűnbocsánat közvetítőjévé. Jogosan korrigálja később a reformáció a bűnbocsánatról szóló tanítást, amikor Anselmus jogi irányultságú satisfactio elméletét azzal korrelálta, hogy a bűnbocsánat hathatósságát nem a sákramentumokhoz, hanem Krisztus feltámadásához, mint alaphoz, valamint a Szentlélek megigazító és megszentelő munkájához kötötte (vö. Heid. Káté 45. k).
3. A bűnbocsánat jelentése a következőkben foglalható össze: a bűnbocsánat valósága, mint a bűn eltörlése, ugyanolyan sokrétű, mint a bűn valósága. Az ÓSZ-ben elsősorban a megszentelő Isten és a bűnössé lett ember közti akadály elhárítása, az Isten haragjának megszűnése, az emberi élet helyreállítása (Zsolt 32,2). A fogság után elsősorban a szentség felé vezető út megnyitását jelenti. Az ÚSZ-ben a bűnbocsánat a bűn hatalmának legyőzéséhez tartozik. Jézus legyőzte a démoni erőket, így a bűnbocsánat az élet teljességére vonatkozik. A bűnbocsánat jelenti továbbá a Jézusnak a bűnért való egyszer s mindenkori, tökéletes áldozatát, az Istennel való békesség ily módon történő helyreállítását és a végül az Isten ellen lázadó ember Istennel való megbékéltetését, az ellenségeskedés eltávolítását, az új szív, új lélek ajándékát és a fiúvá fogadtatást Krisztusban.
KaI
