Caligula
Caligula Római császár, uralkodott Kr. u. 37-41. Neve jelentése »csizmácska« - a kölni légiók nevezték így el, amikor gyermekként köztük élve egyenruhát viselt. (Apja a szeretett hadvezér, GERMANICUS, Tiberius császár fogadott fia volt.) Egyedül ő élte túl testvérei közül Tiberius vérengzését, és annak halála után lett császárrá. Uralkodását jól és szelíden kezdte, de egy betegség után teljesen megváltozott, és ettől kezdve féktelen hatalomvágy hajtotta. Hatalomra lépésekor folyt egy hadjárat a zsidók ellen, de ezt akkor, a császárváltás miatt, Vitellius hadvezér leállította. Caligula ugyanis korábban Rómában barátságot kötött Heródes Agrippával, aki ott túszként élt, sőt Agrippát adjutánsává tette. Amint császár lett, azonnal kinevezte I. Heródes Agrippát vazallus királynak Júdeába. Amikor Caligula elrendelte, hogy képmását fel kell állítani a zsinagógákban, nagy lett az ellenállás, a rómaiak viszont büntettek, raboltak és gyújtogattak. Agrippa ekkor panaszt tett a császárnál, Caligula azonban tovább erőltette szobra felállítását. Ekkor Agrippa, jó színészként, rosszullétet színlelt, amit Caligula baljós ómennek tekintett, s ettől kezdve megelégedett azzal az ígérettel, hogy istenségét a zsidók is imádni fogják. Hatalomvágya mellett Caligula kedvelte a keleti vallásos kultuszokat is. Zsarnoksága egyre elviselhetetlenebb lett, végül Kr. u. 41-ben fellázadó testőrei meggyilkolták. Utóda nagybátyja, CLAUDIUS lett a császári trónon.
HP
