Csábítás
Csábítás Negatív töltetű fogalomként: rosszra vezetést jelent, ami történhet hízelgéssel, ígéretekkel, de nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Nagyobb a jelentősége ennek a fogalomnak, mint ahányszor előfordul e szó a B-ban. Egész sereg szinonima fejezi ki mind az ÓSZ-ben, mind az ÚSZ-ben, mint pl. rászed, elámít, félrevezet, megcsal, megtéveszt, hiteget, eltántorít, tévútra vezet, bűnbe visz, becsap, bolonddá tesz, tőrbe ejt stb. A csábítás veszélyére és az ellene való harcra történetek figyelmeztetnek az őstörténetektől kezdve a végidőkig.
Hós 2,16-ban viszont arról olvasunk, hogy Isten a csábító, aki vissza akarja téríteni ezáltal a hűtlenné vált népét. Minden más esetben az ellenség munkája ez. Sokféle formában jelentkezik és sokféle módja van »csábító ravaszságának« (Ef 4,14).
1. A kísértő környékezte meg az első emberpárt, hogy elcsábítsa; ravaszságával, ígérgetéseivel megcsalta Évát és rávette az Isten parancsa iránti engedetlenségre (1Móz 3,1kk). Az apostoli levelekben is történik utalás erre a csábításra (2Kor 11,3; 1Tim 2,14). Jézust is el akarta csábítani megváltói munkája kezdetén (Mt 4,1kk). Az apostolok intenek arra, hogy harcolni kell a sokféleképpen megjelenő csábítóval és hitetővel (Ef 6,11kk; 1Pt 5,8; 2Jn 7). A Jel a végső idők csábításairól szól (Jel 13), de elmondja a csábító levettetését és végső elpusztítását is (Jel 12; 20,10).
2. Az emberek maguk is csábítók. Vannak, akik társakat keresnek a gonoszság elkövetésére (Péld 1,10), de elnyerik büntetésüket (Péld 28,10). A hamis próféták és tanítók is ezek között vannak, akik mások elcsábítására és félrevezetésére igyekeznek (Ézs 9,13-15; Jer 14,14; Róm 16,17k; 2Tim 3,13; Jel 2,20 stb.). Isten olykor próbatételként adja a csábítókat a hűségesek kipróbálására (5Móz 13,2kk; Jób 1-2). Pált is megvádolták, hogy csábító (ApCsel 18,13), sőt magát Jézust is hitetőnek, félrevezetőnek nevezték (Jn 7,12.47; Mt 27,63).
3. Nemcsak kívülről jön a csábítás, hanem belülről is (5Móz 11,16). Ennek célja az, hogy idegen istenekhez fordítson, bálványimádásra vezessen (2Móz 23,32k; 2Krón 21,11 stb.). Az ilyen csábításnak való engedést gyakran paráznaságnak nevezi a B. De a fogalom a testi vágyaknak való engedést is magába foglalja (Jak 1,14). A szexuális vágyak felgerjesztése is ide tartozik. 1Móz 39 részletesen elbeszéli, miképpen akarta elcsábítani az egyiptomi Potifár felesége Józsefet. A mózesi törvény rendelkezik az elcsábított lány sorsa felől (2Móz 22,15k). Az apostoli levelek írnak az ilyen csábítás kísértéseiről (1Tim 5,11kk; 2Pt 2,14).
BGy
