Csend
Csend 1. Szó szerinti értelemben azt az állapotot jelenti, amikor is megszűnik a beszélgetés, elnémul a szó, semmiféle zaj sincs, amikor minden és mindenki némán marad (ApCsel 15,12: 21,40; Jel 8,1). A fogalmat a B különböző szavakkal jelöli, ellenben a viharzó tenger lecsendesedésére az ÚSZ-i g. nyelvnek önálló szava van: galéné (Mt 8,26; Mk 4,39; Lk 8,24).
2. Átvitt értelemben jelenti a fölkorbácsolt érzelmek, a hullámzó indulatok, a viharzó kedélyállapot lecsendesedését (4Móz 13,30; Neh 8,11; ApCsel 19,35; 21,40).
3. A B egyaránt beszél Isten és az ember csendjéről.
a) Az Isten csendje
A B tud Isten hallgatásáról, amikor is megszakad Isten és az ember közötti párbeszéd. Az Isten csendje, ill. hallgatása a hit valódiságának megvizsgálására (Jób 30,20), vagy pedig az Istentől elidegenedett bűnös személy, ill. közösség nyugtalanítására szolgál (Ézs 64,11; Ez 3,26).
Isten nemcsak magára tud csendet parancsolni, hanem Ő csendet is képes teremteni mennyen és földön, vizeken és a szárazföldön, emberek és démonok között: »Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok« (Zsolt 107,29). »Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek« (Ézs 14,7). »Csend lett a mennyben« (Jel 8,1).
b) Az ember csendje
A B szerint vannak helyzetek, melyekben Isten semmi mást nem vár az embertől, csupán azt, hogy »legyen csendben«, vagyis türelemmel várja ki, amíg Isten kigondolt tervét végre nem hajtja (2Móz 14,14). Az ember igazi csendje a hitben, az Isten iránti föltétlen bizalomban gyökerezik (Zsolt 37,7; 46,11k; 62,2.6kk). A »csendesen élni« kifejezés alatt a becsületes, tisztességes állampolgárhoz illő kiegyensúlyozott, erkölcsös életvezetést kell érteni (1Thessz 4,11; 2Thessz 3,12; 1Tim 2,2.11).
4. A B beszél a »csend honáról«, s alatta a halottak birodalmát, az elhunytak, az árnylények tartózkodási helyét érti. A kifejezés arra a felismerésre vezethető vissza, hogy a halállal megszűnik a megszólalásnak és a megszólíthatóságnak a lehetősége. A halottak birodalmában csend van, nem hallatszik ott semmiféle emberi szó (Zsolt 94,17; 115,17).
DI
