Csodálatos
Csodálatos Az ember által nem ismert erő(k) működésének, az ismert törvényeket, ok-okozati összefüggéseket átlépő, az emberi mértéket meghaladó, különlegesen nagyszabású isteni tevékenységnek a jelzője. Ennek az emberekben kiváltott hatása: csodálkozás, ámulat, félelem (Zsolt 86,10; 2Móz 15,11; Zsolt 118,23).
1. A teremtés ténye, rendje, nagy alkotásai: Jób 37,5.14; 42,3. Mindhárom hely előzménye: Isten dicsősége a természetben. Az ember helye a természetben (Zsolt 139,14; Péld 30,18k).
2. Isten működése Izráelben. Az egyes ember életében (Zsolt 31,22). A nép egészéért (Zsolt 40,6; 77,12; 145,5). Izráelnek adott törvénye (Zsolt 119,129).
3. Egyes különleges cselekedetei történelmi fordulókon, azok előkészítésében: az Egyiptomból való szabadulás vagy Sámson születésének bejelentése (Bír 13,19kk). A népet érő büntetés nagysága (Ézs 29,14).
4. Különlegesen megajándékozott, választott emberei, pl. Illés, Elizeus vagy Dávid eljövendő gyermeke (Ézs 9,5).
5. Jézus csodálatos lénye egyaránt kiváltja az ámulatot és félelmet (Mk 10,32) tanítványból és ellenfélből. Nemcsak tettei és csodái (Mt 21,15; Mk 5,20; Lk 11,14), hanem tanításai is, mert hatalommal tanított (Mk 1,22; 12,17).
6. A Szentlélek kitöltetésének kísérő jelenségei (ApCsel 2,7k).
7. Jézus tanítványai a Szentlélek vétele után, mert megérzik rajtuk, hogy nem a saját erejükkel szólnak (ApCsel 4,13).
Végül csodálkozást vált ki az érthetetlen hitetlenség és gonoszság. Jézus csodálkozik a názáretiek hitetlenségén (Mk 6,6). Pál csodálkozik, hogy lehet a Krisztus kegyelmétől oly hamar más ev-hoz pártolni (Gal 1,6). A gonosznak is van természetfölötti hatalma, ezért csodálhatják (Jel 13,3), főleg azok, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe (Jel 17,6-8).
CP
