Dárius
Dárius A történetírás három Dárius nevű uralkodót tart számon. A perzsa birodalom királyai voltak. I. Dárius, Hüsztaszpész fia. Előtte Círus király fia, Kambüszész volt a király 529-től. Egyiptomi hadjáratából visszatérőben váratlanul meghalt. Ekkor ragadta magához a hatalmat Dárius (522), mint Círus távolabbi rokona. Uralkodásának első esztendeje a birodalomban felkelt népek leverésével, és annak az álkirálynak a legyőzésével telt el, aki Kambüszész testvérének adta ki magát. Ezek után azonban Dárius uralma megszilárdult. Hatalmas birodalmát Indiától Egyiptomig jól kormányozta. A több mint 100 m magas behisztumi reliefje perzsa, elámita és akkád nyelven mindmáig hirdeti győzelmeit. Birodalmának új központot épített Perszepoliszban. Tattenáj helytartó ide küldte levelét, hogy leállíttassa a jeruzsálemi templom építését (Ezsd 5,7-17). Dárius hatalomra lépéséig állt is az építés ügye (Ezsd 4,5). Dárius uralkodása 2. évében kezdték meg újra (Ezsd 4,24) Haggeus próféta sürgetésére (Heg 1,1-3.15). A Haggeus (Hag 2,10-14) és Zakariás (Zak 1,1-4; 7,1) által ez időben ébresztett lelki megújulás nyomán megindult templomépítést Dárius király nem állítatta le, sőt birodalmi pénzzel segítette (Ezsd 6,1-12). Uralkodásának 6. évében az újjáépült templomot fel is szentelték (Ezsd 6,15k). A Neh-ban említett perzsa Dárius (Neh 12,22) II. Dárius (423-404), vagy esetleg III. Dárius (336-330). A méd Dáriust (Dán 6,1) a történetírás nem ismeri. Nehéz az uralkodók között elhelyezni, vagy valamelyikkel azonosítani. Ahasvérós fia (Dán 9,1) Círus király előtt uralkodott (Dán 6,29). 62 éves korában foglalta el Babilont (Dán 6,1). Dánielt egyik főemberévé tette (Dán 6,3-4). Dániel Istenének tisztelője lett (Dán 6,26-28). A Dánielhez küldött mennyei követ is szól erről a Dáriusról (Dán 11,1).
BöJ
