Dorgálás
Dorgálás A figyelmeztetésnek, intésnek, feddésnek rokonértelmű szava, mely csak árnyalati jelentésben és hangulatilag különbözik tőlük. A h. gácar szót elsősorban Isten dorgálásával kapcsolatban használja az ÓSZ. Ő az, aki megdorgálja a népeket (Zsolt 9,6; Ézs 17,13; 54,9; Zsolt 119,21), a tengert (Náh 1,4; Zsolt 106,9), a nádas vadját és a hatalmasok seregét (Zsolt 68,31) és a Sátánt is (Zak 3,2). Egy helyen vonatkozik emberre, Józsefet dorgálja meg apja (1Móz 37,10). Ugyanezt a szót az ÚF szid (Ruth 2,16), fenyít (Jer 29,27), elriaszt (Mal 3,11) és megátkoz (Mal 2,3) szóval fordítja. A göcáráh főnév szintén túlnyomóan Isten dorgálására vonatkozik, amelyre feltárulnak a világ alapjai (2Sám 22,16; Zsolt 18,16), kiszárad a tenger (Ézs 50,2), lefutnak a vizek (Zsolt 104,7), tőle mozdulni se tud kocsi és ló (Zsolt 76,7), a dorgáló szó valóra válik (Zsolt 80,17; Ézs 51,20). Két helyen emberre vonatkozik (Péld 13,1; Préd 7,5). Az ÚF három helyen fenyegetésnek fordítja (Jób 26,11; Péld 13,8; Ézs 30,17). A sok helyen előforduló jkh gyök szintén beszél az Úr dorgálásáról, amit nem szabad megvetni (Péld 3,11-12). A dorgálást megbecsülni különben is bölcsesség (Péld 15,5; 17,10) és élet (15,10). Az ÚF más szinonim szóval is fordítja, így: int (1Krón 16,21), szemrehányást tesz (1Móz 21,15), kioktat (Jób 20,3), figyelmeztet (Péld 28,23). A legtöbb helyen azonban feddeni (3Móz 19,17; Jób 5,17; Zsolt 6,2; 38,2; 50,21; 141,5 stb.), megbüntetni (2Kir 19,4; 1Krón 12,18; Ézs 37,4 stb.) vagy fenyíteni (Zsolt 94,10; Jer 2,19). (Károli a legtöbb helyen dorgálást mond.) Az ÚSZ-ben 3 helyen fordítja az epitimaó igét a megdorgál szóval (Mk 8,32.33; Júd 9). Másutt a fordítás: rájuk szólni (Mt 19,13; 20,31; Lk 18,39), parancsolni (Mt 8,26; Mk 4,39 stb.), figyelmeztetni (Lk 17,3).
ZG
