Éberség
Éberség Figyelő, vigyázó állapot valaminek megőrzésére, vagy készenlét valaminek vagy valakinek a várására. A h. cúr ige fejezi ki ezt az állapotot, valamint a g. grégorein: ébernek lenni, vigyázni. Az ÓSZ-ben tulajdonnév is származik ebből a szóból: Irú, Irám (1Krón 4,15; 1Móz 36,43). Több esetben az alvás mellett, ill. azzal ellentétben fordul elő (Énekek 5,2; Mt 26,40k; 1Thessz 5,6.10).
Az éberség szükséges a külső ellenség ellen. Jeruzsálem újjáépítésekor Nehémiás idejében éjjel-nappal szükség volt az őrség munkájára (Neh 4,3kk; 7,3). A figyelmetlen, elszunnyadó őrök büntetésben részesülnek (1Sám 26,16; Jel 3,3).
Jézus vigyázásra, éberségre hívja tanítványait a Gecsemáné-kertben, ill. feddi őket, mert nem tudtak vele vigyázni (Mk 14,37k par). A fogalom sok esetben könyörgéssel együtt található (Lk 21,36; 22,46; Ef 6,18; Kol 4,2). Jézus eszkhatológikus tanításaiban gyakran előfordul a vigyázásra, készenlétre felhívás (Mt 24,43kk; 25,13; Lk 12,39kk).
Szükséges a kísértésekkel, az ördöggel szemben az éberség (ApCsel 20,29kk; 1Kor 16,13; 1Pt 5,8). Boldogok az ilyen állapotban levők (Péld 8,34; Lk 12,37; Jel 16,15).
Isten tulajdonságai között is ott van az éberség (Zsolt 121,3kk; Péld 15,3).
