Ecet
Ecet Borból vagy más szeszes italból nyerték az ecetet az ókorban, az úgynevezett ecetes erjedés révén. Alkoholtartalma azonban így részben megmaradt. A B-ban említett ecet nem is ilyen folyadék, hanem egyszerűen a már élvezhetetlen savanyú bor (Zsolt 69,22), mely a fogak számára rendkívül kellemetlen érzés (Péld 10,26). A NÁZÍROK számára tilos volt a fogyasztása (4Móz 6,3), mely törvényt szintén az ecet alkoholtartalma magyarázza. Forróságban azonban - esetleg olajjal keverve - szívesen használták hűsítő italként (Ruth 2,14).
Az ÚSZ-i korban a római katonák vízzel keverve, hígítva itták szomjúság ellen. Miután Jézus a keresztre feszítése előtt a borral kevert kábítószert nem fogadta el (Mt 27,34), a kereszten szenvedve később ilyen vízzel hígított ecettel kínálták meg (Mt 27,48 par), melyet elfogadott.
