Egység, egységesség
Egység, egységesség (ld. EGY, EGYSZÜLÖTT). A g. monogenész fordítása, az egyetlen gyermek jelölésére használt fogalom. Ez a gyermek különösképpen becses a szülők szemében. Az ÚSZ-ben csak Lk, Jn és a Zsid szövegében fordul elő ez a fogalom, tehát a későbbinek számító iratokban. Egyszülöttnek nevezi az Írás Izsákot, Ábrahám fiát (Zsid 11,17). Lk szerint Jézus messiási csodái közül három is egyszülöttel történik. Nainban egy özvegyasszony egyszülött fiát támasztotta fel az Úr (Lk 7,12). Jairus lányát szintén ezzel a fogalommal illeti a szöveg (Lk 8,42), aki apja kérése nyomán részesült Jézus isteni erejéből, amely talpra állította a halott lánykát. A Lk 9,38 szerint is egyszülött gyermekről van szó, egy gyermekéért aggódó apa egyetlen fiáról, aki elnyerte Jézus gyógyító erejét. Az egyszülött fogalmát Jn Jézus és az Atya egymáshoz való viszonyának meghatározására használja. Csak nála találjuk különben ezt a meghatározást. Jn jobban kiemeli Jézus istenfiúságának egyedülálló voltát, és erőteljesebben hangsúlyozza annak páratlan jelentőségét, mint akár a syn közül az első kettő, akár Pál. Mivel Jézus Isten egyszülött Fia, így Isten világ iránti szeretetének kézzelfogható jele, az ő elküldése a világba és áldozata a világért. Az egyszülött az ÚSZ-ben Jézus méltóságjelzője (Jn 1,18). Isten lényével azonos, hiteles kijelentője az egyszülött az Atyának, közvetítője a megváltásnak. Az Atya közvetlen környezetéhez tartozik, felülmúlhatatlan, zavartalan közösségben van vele (Jn 3,16; 18; 1Jn 4,9; 1,18). Az egyszülött Fiúnak az Atyához való viszonya semmivel sem hasonlítható össze. Ezért mondhatja Jn 1,14 azt, hogy »mi láttuk az ő dicsőségét«. Jézus páratlan módon Fia Istennek. Jn-nál az egyszülött Jézus származását jelző fogalom. Az egyszülöttért, és őáltala kapta meg az ember azt a kiváltságot, hogy Isten fiává legyen. János irataiban az egyszülött abszolút értelemben szerepel a Názáreti Jézus jelölésére.
LSK
