Eléget
Eléget Valamely anyagot tűzzel megsemmisíteni; meggyújtott anyagot felhasználni melegítésre vagy világításra. Települést vagy élőlényt tűzzel megsemmisíteni. Speciális értelemben Istentől rendelt megsemmisítés (vö. HÉREM). Átvitt értelemben: valamilyen szenvedélyes indulat által megemésztődni. Az ÓSZ-ben az ide vonatkozó leggyakrabbn használt igék: bácar (tüzet gyújtani, ÉGni, ÉGETni, izzani, megsemmisíteni), száraf (elégetni, felperzselni) és a h-r-m gyök (kiközösíteni, kiátkozni, Istennek szentelni, megsemmisíteni tűz által vagy egyéb módon). Az ÚSZ-ben a püroó igével fejezik ki.
Köznapi értelemben a fát elégetik tüzelőként (Ézs 44,15), a téglát kiégetik (1Móz 11,3), az ércből salakká égetik az értéktelen részeket (Jer 6,29). Az olaj a mécsesben, a szurok a fáklyában ég el (Ézs 42,3; 62,1), a kemencében lobogó lángok mindent és mindenkit elégetnek (Dán 3,6.11). Az égő, de el nem égő csipkebokor rendkívüli jelenség (2Móz 3,2). A KULTUSZban tűz égett az oltáron (3Móz 6,2), az örökmécsesekben (3Móz 24,1k), jóillatú áldozatként tömjént égettek el (3Móz 24,7). Elrettentő példaként említi az ÓSZ, hogy a pogányok vagy az elpogányosodott zsidók gyermekeiket égették el a MOLOK nevű istenségnek (3Móz 20,2; 2Kir 16,3; 21,6). - HÁBORÚ idején városokat égettek fel a győztesek (5Móz 13,17; Jer 21,10) vagy azok keze által Isten (Ám 1,4). - A végítélet egyik jele a tűz (Jóel 3,3; Mal 3,19). Ezt a gondolatot KERESZTELŐ János folytatja az ÚSZ-ben (Mt 3,11). Jelképes értelemben a gyűlölet (Hós 7,6), fájdalom (Zsolt 39,4), szeretet (Énekek 8,6) miatti lángolásról beszélhetünk. Az ÚSZ szól még az elégetésről, mint fizikai megsemmisítésről (Jel 18,9.18), mint a nemesfém és a salak elválasztása folyamatáról a hívők megpróbálása értelmében (1Pt 4,12; Jel 3,18), tud a vágyak tüzében való vagy a felelősség miatti emésztődésről (1Kor 7,9; 2Kor 11,29), végül a világégésről (2Pt 3,12). (Ld. még HÉREM).
