Erdő
Erdő Fákkal benőtt nagyobb terület (h. jacar). Az ÓSZ idejében Kánaánban több erdő volt még, mint ma (Józs 17,15.18). Különösen Efraim hegyvidékén (2Sám 18,6), Júdea hegyein (1Sám 23,15; Ez 21,2k) és Galileában, Názáret környékén, valamint a Karmel hegyén voltak erdők. A Jordán bal partján Básán vidéke volt gazdag erdőkben (Zak 11,2). A nagyobb, építkezésre alkalmas fákat innen szerezték, másutt inkább cserjés, bokros erdők voltak. Az igazán jó faanyagot Libánonból exportálták (1Kir 5,19kk). Az erdő adott fát az építkezéshez (Ézs 44,14), a tüzeléshez (5Móz 19,5; Ez 39,10); a bálványistenek készítéséhez alkalmas fát is onnan vágták (Jer 10,3). Búvóhelyül szolgált (1Sám 22,5; 23,15kk); csaták színtere volt (1Sám 14,25k; 2Sám 18,6-8); vadállatok lakóhelye (2Kir 2,24; Zsolt 50,10; Ézs 56,9; Jer 5,6; Ám 3,4). Erdőtűzről is többször van szó az ÓSZ-ben (Zsolt 83,15; Ézs 9,17; 10,18; Jer 21,14; Zak 11,1k). Az ÚSZ-ben egyszer fordul elő a szó hasonlatképpen az erdőtűzzel kapcsolatban (Jak 3,5). Az Úr szava letarolja az erdőket (Zsolt 29,9), jégeső pusztítja (Ézs 32,19). Hasonlatokban is találkozunk e fogalommal (Zsolt 74,5; Énekek 2,3; Ézs 7,2; Ez 15,2.6).
Az Isten által újjáteremtett földön is helye van az erdőknek (Ézs 29,17; 32,15); vadállat nem lesz ott, ezért nyugodtan lehet aludni is abban (Ez 34,25). Az erdő fái is örvendeznek az Úr előtt (1Krón 16,33; Zsolt 96,12; Ézs 44,23).
BGy
