Évszak
Évszak A palesztinai szubtrópusi éghajlattal összefüggésben a régi izráeliták csak két évszakot ismertek: a nyarat (h. kajic; g. thérosz) és a telet (h. hóref; g. kheimón; vö. 1Móz 8,22; Zsolt 74,17; Ézs 18,6; Zak 14,8). A tél az esőnek és hidegnek, valamint a vetésnek az ideje (Jer 36,22). A telet egyúttal felosztották az esőzéstől függően: a korai, a fő és a kései eső idejére (h. jóreh, gesem, malkós - 5Móz 11,14; Ezsd 10,9.13; Jer 5,24; Jóel 2,23; Zak 10,1; Jak 5,7). A téli esős évszak októberben kezdődik az ún. korai esővel, a fő esőzés januárban van, a kései eső pedig a tavaszi hónapokban hull, vagyis: a téli időszak kb. október közepétől április közepéig tart.
A nyár a szárazság, a gabona- és gyümölcsérés, valamint a betakarítás ideje. Az Ézs 18,4 utal a nyári hőség és az aratás közötti kapcsolatra.
Az esztendőnek két évszakra történő felosztása megtalálható a Talmudban is. Az esztendő négy évszakra való felosztása - a napéjegyenlőségek és napfordulók alapján - sem maradt ismeretlen a zsidóság előtt, ami a qumráni közösség szabályzatából is kitűnik (1QS 10,7).
A főünnepek (a páska és a sátoros ünnep) az évszakok kezdetén és végén állnak (vö. 3Móz 23,5k; 23,34).
