Ezüst
Ezüst Az ezüstöt már a Kr. e. 4. évezredben ismerték. Fénylő, fehéres színe, viszonylagos ritkasága, jó ellenálló képessége miatt kincsnek tartották. Az ezüstöt ércből állították elő. Az ezüst megtisztításának folyamatát a B gyakran használja jelképesen a szív megtisztítására, az erkölcsi élet megjobbítására (Ez 22,20; Mal 3,3; Zsolt 66,10). A nyomorúság olyan, mint az ezüstnek a kohó (Ézs 48,10). Palesztinában jobbára idegenből hozták az ezüstöt, főként Tarsísból (Jer 10,9; Ez 27,12; 1Kir 10,22).
Ezüstből készítettek ékszereket, amelyeket ajándékba adtak (1Móz 24,53) vagy ajándékul kértek (2Móz 3,22). Felhasználták az ezüstöt a szent sátor és berendezési tárgyainak a készítéséhez (2Móz 38,25-26). Ezüstből készítették a szentély és a kárpit talpait, az oszlopfőket pedig ezüsttel vonták be (2Móz 38,27-28). A templom építéséhez már Dávid összegyűjtötte az ezüstöt (1Krón 29,1-7). Salamon udvarában pedig igen nagy mértékben halmozódott fel az ezüst (1Kir 10,27). A templom értékei között mindig ott voltak az ezüsttárgyak. A babiloni király testőrparancsnoka ilyeneket is vitt zsákmányul Jeruzsálemből (Jer 52,19).
Ezüstből bálványszobrokat is készítettek (Ézs 46,6). Isten ugyan ezt népének határozottan megtiltotta (2Móz 20,23). De nem csak a pogány népeknek voltak ezüstbálványaik, hanem pl. Míká házában is ilyen ezüsttel bevont bálványkép állt (Bír 17,1-7). Isten előre óvta népét attól, hogy a honfoglaláskor a bálványokon lévő ezüstöt vagy aranyat megkívánják (5Móz 7,25). Jerikó elfoglalásánál az ezüstöt, aranyat mégis megkímélték (Józs 6,24). Ezeket ugyan még odaadták, hogy a szent sátor értékei közé kerüljenek, de már az első városnál sem vették figyelembe Isten intését. A próféták gyakran kikeltek a bálványok ellen. A bálványok tehetetlenek (Jer 10,4-9), végül is megsemmisülnek (Ézs 2,20). Ezüstbálványokkal még az apostoli korban is találkozhatunk (ApCsel 19,24; 17,29).
Az ezüst fizetési érték volt már akkor is, amikor még nem vertek belőle pénzt. Ábrahám 400 ezüstsekelért vette meg temetkezési helyét Efróntól (1Móz 23,15-16). Józsefet 20 ezüstért adták el testvérei (1Móz 37,28). Az adókat többek között ezüstben is megszabták (2Kir 23,33; 2Kir 15,19-20). Dárius király korától ezüstpénzek is voltak forgalomban. Ezüstpénzzel fizette ki Péter magáért és Mesteréért, Jézusért az adót (Mt 17,27). Júdás 30 ezüstpénzért árulta el Jézust (Mt 26,15; 27,3).
Az ezüst egyik fokmérője volt a gazdagságnak (1Móz 13,2; 24,35; Ézs 2,7; Zak 9,3). Az igazi értéket azonban a B-ban nem az ezüst és az arany képviselte. Nagyobb érték ezeknél a bölcsesség (Péld 3,14; 16,16), az Isten ígérete (Zsolt 12,7). Az ezüst értékével nem lehet az embernek az ítélettől megmenekülni (Zof 1,18). A Préd szép képes beszéde szerint az ezüstkötél is elszakad (Préd 12,6). Az ÚSZ ezüstnél és aranynál nagyobb értékekről beszél, a Krisztusban nyert váltságról (1Pt 1,18). A veszendő ezüst és arany helyett Krisztus nevében adnak többet az apostolok az Ékes-kapunál koldulónak (ApCsel 3,6). Isten más értékeket kínál az ezüst és arany helyett: intelmeit (Péld 8,10).
BöJ
