Fáraó
Fáraó
1. Egyiptomban
Az egyiptomi per-aa (h. parcoh, g. faraó) jelentése: »nagy ház«. Nem általános, hanem kizárólagos értelemben: a nagy ház, a legnagyobb ház. Eredetileg nem személyt jelentett, hanem az egyiptomi uralkodó palotáját, udvartartását értették alatta, mint ahogyan - jóval később - a magas porta a török szultán udvarát, kormányát jelentette. Csak az Újbirodalom korától (Kr. e. 1580-950), a XVIII. dinasztiától, III. Thutmószisztól (Kr. e. 1503-1450) kezdve lett az egyiptomi királyok címe. Személyében testesült meg az egyiptomi állam, birodalom. Az uralkodót a korai időktől kezdve a pogányság megszűnéséig istennek tartották. A történelem előtti időkben a nagyfőnök, a vezér a főistennel lehetett azonos. Később a főisten, Horusz inkarnációjának tartották. A Horusz névben ezért történik gyakran utalás a sólyomisten lényére. Az Óbirodalom idején (Kr. e. kb. 2686-2181), a IV. dinasztia korában (Kr. e. 2613-2494) a királyt már Ré isten fiának tartották, ami az istenek hierarchiájában végbement változást tükrözi. Az Óbirodalom korában használatos megszólításokból (njszvt: uralkodó, hm: testiség, testi mivolt, amit nem mindig találóan »felség«-nek fordítanak) arra lehet következtetni, hogy az uralkodót kettős természetűnek tartották. A király személye tekintetében ember, tisztsége tekintetében isten. Az átváltozás ideje egyfelől a megkoronázás, többnyire új név adásával, ami az embernek isteni jelleget adott, másfelől a halál, ami elveszi azt, ami benne emberi. Ebből következik, hogy a halotti birodalomban a király már csak istenként szerepel. Később a király teljes istenségét vallották. Ez a szemlélet Ekhnaton idejében ( XVIII. dinasztia) érte el csúcsát, jóllehet az Óbirodalom bukása után a fáraók isteni tekintélye hanyatlásnak indult, s egyre jobban megkopott. Valószínű, hogy ez a jelenség is hozzájárult ahhoz, hogy a fáraó cím előtérbe nyomult. A fáraók isteni megbízatásukból eredő feladata az igazi rend (maat), s ezzel Egyiptom jólétének a biztosítása volt. Az első dinasztia (Kr. e. 3100-2890) az archaikus korban (Kr. e. 3100-2686) jött létre. Az első perzsa korig (Kr. e. 525-404) 26 dinasztia volt, Nagy Sándor hódításáig (Kr. e. 332) pedig összesen 31.
2. Az ÓSZ-ben
A fáraó szó az ÓSZ-ben mintegy 250 helyen fordul elő az egyiptomi uralkodók címe vagy megnevezéseként. Név szerint azonban csupán négy fáraóról olvasunk: a) Sisák vagy Sesonk (Kr. e. 945-924). A 22. egyiptomi dinasztia megalapítója. Ő az első fáraó, akit a B név szerint megnevez. Jeroboám hozzá menekült Salamon haragja elől (1Kir 11,40). Kr. e. 925-ben, Roboám uralkodásának ötödik esztendejében, hadjáratot indított Júda ellen, amiről a karnaki templom felirata is tudósít. Eszerint Sisák elpusztította és kifosztotta Júda D-i részét és az É-i országrészt. Jeruzsálemet és Júda központi részét azonban nem pusztította el, amit Roboám nagy áron vásárolt meg (1Kir 14,25k; 2Krón 12,1-12). b) Tirháká, etióp király, később Taharka néven fáraó (Kr. e. 689-664), a 25. (etióp) dinasztia negyedik uralkodója. Tirháká támadása is hozzájárult ahhoz, hogy az asszír seregek elvonultak Jeruzsálem alól (2Kir 18,17; 19,9kk). c) Nékó (Kr. e. 610-595), a 26., szaiszi dinasztia tagja. Arra törekedett, hogy megállítsa az újbabiloni birodalom terjeszkedését. Egy ilyen hadjárat során szállt szembe vele Jósiás, Júda királya, de vereséget szenvedett, ő maga pedig halálos sebet kapott (2Kir 23,29kk). Nékó a babiloni birodalom terjeszkedését nem tudta megállítani, Kr. e. 605-ben Karkemisnél döntő vereséget szenvedett. d) Hofra (Kr. e. 588-569). Támogatta Júda lázadását Babilónia ellen, de Jeruzsálemet nem tudta megmenteni (Jer 37,5kk). Egyiptomra nézve kedvező volt az uralkodása. Belviszályban vesztette életét, úgy, ahogyan Isten Jeremiás próféta által kijelentette (Jer 44,30).
A pátriarchák, valamint az Egyiptomból való kivonulás történeteiben említett fáraók azonosítása teljesen bizonytalan az eltérő időszámítások és ingadozó adatok miatt.
Esetleg feltételezhető a kivonulás fáraójaként II. Ramszesz (1290-1224); Salamon király apósaként II. Pszuszennész (955-950), Ezékiás király kortársaként Sabaka fáraó (710-696).
3. Az ÚSZ-ben
Az ÚSZ egyetlen fáraót sem említ név szerint. Főleg a történeti eseményekre való utalásokban esik szó róluk (ApCsel 7,10.13.21; Zsid 11,24). Pál apostol Isten korlátlan hatalmát szemlélteti az egyiptomi kivonulás korának fáraóján, aki a harag edénye volt (Róm 9,17).
NA
