Fazék, fazekas
Fazék, fazekas Mind a hétköznapi életben, mind a kultuszban fontos használati eszköz. Kezdetben az asszonyok dolga volt a háztartási edények készítése, később megbecsült mesteremberek lettek azok készítői, a fazekasok (1Krón 4,23). Városokban céhet alkottak, külön városrészben vagy utcában laktak (Jer 18,2; 19,2; Mt 27,7.10). Fémből készült fazékról is olvasunk a B-ban (rézfazék - Ez 24,11; rozsdás fazék, ami vasból készülhetett - Ez 24,6; vö. Józs 6,19.24). Különböző célokat szolgáltak a fazekak: főzésre (2Krón 35,13 stb.), élelmiszer tárolására (1Kir 17,12kk), hamu összegyűjtésére (2Móz 27,3). Egy különleges felhasználásáról is tudunk: hadicselként adott jelre összetörték a katonák a kiosztott cserépedényeket (Bír 7,16kk).
Formájuk szerint különböző típusú fazekak ismeretesek a B-ból. Egy tucat h. és g. szót fordít a magyar B fazék szóval. Leggyakoribb a h.-ben a szir szó (de ennek üst: Jer 1,13; mosdómedence: Zsolt 60,10; 108,10 fordításával is találkozunk). Az ÚSZ-ben szkeüosz osztrakinon-t (2Kor 4,7; 2Tim 2,20) és szkeüosz keramikon-t (Jel 2,26k) találunk a cserépedény fordításaként. A különböző h. alapszó jelzi is a fazekak formáját; dúd = mély, kétfülű főzőfazék, lekerekített fenékkel (1Sám 2,14; 2Krón 35,13); szir = lapos, eredetileg fületlen, később szélesen kinyúló fülekkel (2Móz 16,3; 2Kir 4,38-41; Jób 41,23; Ez 11,3.7.11; Mik 3,3); párúr = mély, egyfülű főzőfazék, lekerekített fenékkel (4Móz 11,8; Bír 6,19; 1Sám 2,14), és kalahat = nagyobb főzőedény a hús számára (1Sám 2,14; Mik 3,3; B-ok ezt bográcsnak fordítja).
A fazékkészítés módjára is történik utalás az ÓSZ-ben. Szó van az agyagról, annak előkészítéséről, a taposásról (Ézs 41,25), a korongról. A korongon saját elképzelése szerint készíti a fazekas a fazekat (Ézs 29,16; Jer 18,3; Róm 9,21). A lapos, forgatható korongra tett agyagot a fazekas bal kézzel - később lábbal - forgatta, jobb kezével pedig formázta az edényt. Kezdetben napon szárították, később kemencében égették, sőt zománccal is bevonták (Péld 26,23).
A fazekasok által készített cserépedény fontos dolgok illusztrálására szolgált. Maga az Úr küldi Jeremiás prófétát, hogy a rábízott üzenet átadásakor törjön össze cserépkorsót, és szemléltesse a Jeruzsálemre váró ítéletet (Jer 19,1kk; valamint Zsolt 2,9; Ézs 30,14; JSir 4,2: Jel 2,27). A gőzölgő fazék az elmúlást, a pusztulást példázza (Jer 1,13; Ez 11,3kk; 24,3kk).
Isten szuverenitását példázza a fazekas munkája. Mint Teremtőnek, szabadsága van alkotó munkájában különböző rendeltetésű és értékű dolgok, emberek, népek formálására (Róm 9,20kk; 2Tim 2,20). Isten kegyelmével szabad: ítél vagy könyörül (Jer 18,6kk). Az ember az agyag, Isten a fazekas, így nem perelhet az ember Istenével, csak alázattal állhat előtte (Ézs 29,16; 45,9k; 64,7). Isten hatalmát is szemlélteti a fazekas munkájából vett képpel: úgy tiporja le a hatalmasokat, mint a sarat taposó fazekas (Ézs 41,25).
Eszkhatológikus ígéretekben is helye van az áldozatbemutatásoknál használt fazekaknak; szentek lesznek és mindenki használhatja (Zak 14,21). Préd-ban is találkozunk vele (Préd 7,6).
BGy
