Fej, fő
Fej, fő 1. Az emberi test legfontosabbnak tartott része. A fejjel szavak nélkül is sok mindent ki lehet fejezni. A B szerint fejet csóválni a gúny és káröröm jele (Zsolt 22,8; Ézs 37,22; Jer 18,16; JSir 2,15; Mt 27,39). Szomorúság és gyász jele a fejet lehajtani (Ézs 58,5), betakarni (2Sám 15,30; 19,5; Eszt 6,12; Jer 14,4), port hinteni a fejre (Józs 7,6; Jób 2,12; Ez 27,30; Jel 18,19), kopaszra nyírni a fejet (Ézs 15,2; Ez 7,18; 27,31). A fejet olajjal megkenni az öröm és tisztességadás jele (Zsolt 23,5; 133,2; Mt 6,17). A fejet felemelni a segítés, felmagasztalás jele (1Móz 40,13; Zsolt 3,4; 27,6; 110,7). Régi izraelita szokás imádkozásnál a fejet befedni. Pál pedig azt rendeli, hogy a férfiak fedetlen fejjel, az asszonyok pedig befedett fejjel imádkozzanak (1Kor 11,4kk).
Képes kifejezés a fejjel kapcsolatban: aki jóval viszonozza a gonoszt, parazsat gyűjt az ellensége fejére (Péld 25,22; Róm 12,20). A gonosz cselekedetek visszahullanak elkövetőik fejére (2Sám 3,29; Neh 3,36; Zsolt 7,17). Isten fejükre olvassa a gonoszoknak tetteiket (Ez 9,10; 16,43; 22,31). Teljes megsemmisítést jelent a fejet szétzúzni (1Móz 3,15; Zsolt 68,22).
2. Átvitt értelemben jelenti a fej, fő a többi közül kiemelkedőt, a vezetőt; így a nagycsaládok fejét (2Móz 6,14; 1Krón 26,10), a nép közül választott vezetőket (2Móz 18,25; Mik 3,1), a csapatparancsnokot a hadseregben (1Krón 12,15; Bír 11,8), a papok vezetőjét (Neh 12,7). Arámnak Damaszkusz a feje, Damaszkusznak Recin (Ézs 7,8). Az ÚSZ beszél arról, hogy a férj feje a feleségnek (Ef 5,23; 1Kor 11,3). A férfi feje pedig Krisztus (1Kor 11,3). Ugyancsak Krisztus a feje az egyháznak (Ef 4,15; 5,23; Ef 1,22; Kol 1,18). De Ő a feje minden kozmikus hatalomnak is, az egész teremtettségnek (Ef 1,22; Kol 2,10).
ZG
