Fejedelem
Fejedelem A B szóhasználata szerint egy népnek, népcsoportnak, törzsnek, egy közösségnek olyan tekintélyes vezetője, akinek kezében hatalom van, döntési joggal rendelkezik, vagy éppen reprezentáns képviselője valaminek, valakiknek. Mind az ÓSZ, mind az ÚSZ több olyan h. ill. g. szót használ, amit fordításunk a fejedelem szóval ad vissza, amiket azonban nem lehet mindig következetesen e szóval fordítani. Fordításunk Istentől való fejedelemnek mondja Ábrahámot (1Móz 23,6). Izmaelnek hangzik az ígéret, hogy 12 fejedelem származik majd tőle (1Móz 17,20). Izráelnek szintén 12 fejedelmét említi a 4Móz 1,44. A főpap a nép fejedelme (2Móz 22,27; ApCsel 23,5). Dávid a meggyilkolt Abnért mondja nagy fejedelemnek (2Sám 3,38), Dávidot viszont az Ez 34,24; 37,25 mondja fejedelemnek. Sámuelnek Sault kell felkennie Izráel fejedelmévé (1Sám 9,16). Fejedelmek gonosz tanácsáról szól a Zsolt 2,2; 119,23.161. Baj, ha a fejedelem esztelen (Péld 28,16). - Az efezusiaknak írja az apostol, hogy a régi életük a levegő birodalmának fejedelméhez igazodva folyt (Ef 2,2). Jézus a világ fejedelmének nevezi az ördögöt, aki eljön (Jn 14,30), de aki megítéltetett (Jn 16,11) és levettetett (Jn 12,31). Jézust azzal vádolják ellenfelei, hogy Belzebub, az ördögök fejedelme segítségével űzi ki az ördögöket (Mt 9,34; 12,24). Azok az angyalok, akik nem becsülték meg fejedelemségüket, ítélet alá kerültek (Júd 6). Az ÚSZ különösképpen is használja Jézus Krisztussal kapcsolatban a fejedelem szót. Ő az élet fejedelme (ApCsel 3,15), az Isten Őt fejedelemmé és megváltóvá tette (ApCsel 5,31). Ő a feje minden fejedelemségnek, akiket lefegyverzett és diadalmenetében »nyilvánosan megszégyenített« (Kol 2,10.15). Krisztus az üdvösségünk fejedelme (Zsid 2,10) és a hit szerzője (fejedelme, Zsid 12,2). Ő a föld királyainak fejedelme is (Jel 1,5).
ZG
