Felel, felelet
Felel, felelet 1. A B eredeti szövege nemcsak akkor használja ezeket a kifejezéseket (h. cánáh, g. apokrinomai), amikor egy konkrét kérdés megválaszolásáról van szó. Ennek megfelelően bibliafordításunk más-más szavakkal adja vissza az eredeti szöveg értelmét (a »felelni«, »szólásra emelkedni« helyett »mondani« (5Móz 21,7; 25,9; Mt 11,25; Mk 10,24 stb.).
2. Az emberek közötti párbeszédes viszony kérdésekre és feleletekre épül. A jó viszony feltétele a jó kérdés és a jó válasz. Mindkettőhöz nem kevés élettapasztalat és Istentől kapott bölcsesség szükséges. A B óv az elhamarkodott (Péld 18,13; 15,28; Jak 1,19) vagy indulatos feleletektől (Péld 15,1; 26,4; Jak 1,19-20; Kol 4,6). Jézus mestere volt a válaszadásnak is (Lk 2,47; Mt 22,15-46; Lk 20,26). Tanítványainak, ha hitükről kérdezik őket, a Szentlélek segítségét ígérte (Mk 13,11). Péter apostol arra buzdítja a keresztyéneket, hogy mindenkor készségesen válaszoljanak mindenkinek, aki reménységük felől kérdezi őket (1Pt 3,15).
3. Isten és ember között is lehetséges a párbeszédes viszony: Isten kérdez, és mi felelünk; vagy mi kérdezünk, és Isten felel (Jób 13,22). Ezt a párbeszédet mindig Isten kezdi el, és rendszerint úgy szakad meg, hogy az ember nem válaszol vagy nem helyesen válaszol az Isten megszólítására (Ézs 50,2; 65,12; Jer 7,13; 35,17; Mt 23,37). Előfordul azonban, hogy Isten válasza késik (1Sám 14,37), vagy teljesen elmarad (1Sám 28,6). Isten elnémulása megdöbbenti és elgondolkoztatja az embert (Zsolt 22; 77; Jób könyve). Néha egészen érthető Isten hallgatásának oka. Nem kapunk választ, ha olyasmit kérdezünk, ami nem tartozik ránk (Jn 21,20-22; ApCsel 1,6-7). Nem felel Isten annak, aki előző kijelentéseit semmibe vette (1Sám 8,18; 28,6; Mik 3,4; Jn 9,31). Hallgat Isten akkor is, ha az ember perlekedik vele (Jób könyve). Jézus sem felelt a számonkérő (Mt 21,23kk), az igazoltató (Lk 11,29kk; 23,9), a csúfolódó (Mt 27,39-44) vagy vádló (Mt 26,62-63) szavakra. Nem Isten tartozik az embernek számadással, hanem az ember az Istennek (Ézs 1,18-20; Jób 9,1kk). Isten és ember között a párbeszéd akkor folyhat zavartalanul, ha az ember nem akar helyet cserélni az Istennel (Jób 40,1-5; 42,1-6; Róm 9,20). Az őszinte, gyermeki bizalomból fakadó kérdés vagy kiáltás nem marad Isten válasza nélkül (Zsolt 3,5; 34,5; 81,8; Ézs 58,9; Fil 4,6-7). Néha már akkor is válaszol Isten, amikor a könyörgés még el sem hangzott (Ézs 65,24).
HI
