Felkel
Felkel Anyanyelvünkön ezzel a szóval fejezzük ki azt a mozdulatot, amikor valaki ültéből vagy fektéből, alvásából vagy betegségéből felkel, ágyát elhagyja. Reggelenként felkel a Nap, időnként a szél. Jelentheti a szó érzések mozdulását vagy fegyvert fogó emberek harcba indulását is.
A B-i h. és g. szavak hasonló jelentésűek. Az ÓSZ főleg két szót használ, sokszor párhuzamosan: kúm és cmd, és néhány hasonló jelentésű szóval gazdagítja és színezi a fogalom körét. A h. kúm tulajdonképpeni jelentése, amikor egy ember fekvőhelyéről felkel (1Sám 3,8), ülőhelyéről felemelkedik (Jón 3,6), eleséséből talpraáll (Mik 7,8; Péld 24,16), az ősz embert megtiszteli (3Móz 19,32). Az ember felkel, hogy valamit tegyen (Bír 19,5; Ézs 2,19.21; Jón 1,3; Énekek 5,5; Ruth 2,15), segítséget nyújtson pl. Isten az embernek (Zsolt 7,7; 35,2; 44,27; 68,2). Az ember felkelhet ellenségeskedésre (Bír 9,18; 2Sám 18,32; Ézs 31,2 stb.), tanúskodásra (5Móz 19,16; Jób 16,8; Zsolt 27,12), de Isten is tanúskodhat ellene (Zof 3,8). Ez a szó jelzi a világosság felragyogását (Jób 25,3), az Izráelből támadó királyi pálcát (4Móz 24,17), s ezzel kérdi a zsoltáros az árnyak sorsát, a halottak feltámadását (Zsolt 88,11).
Az ÚSZ az egeiromai és anisztamai igékkel és származékszavaival fejezi ki fogalmi körünket. Az alapjelentés szintén előfordul: pl. álomból kel fel valaki (Mk 4,27; Mt 1,24; 2,13 stb.), itt azonban úgy tűnik, hogy elvész a különbség a »felkel« és a »felébred« szó között. Az álom végéről szól a Lk 11,8; 13,25; Mk 14,42 és Mt 26,46, a szó jelentése azonban ott is »felkel«. Olvashatunk fekvő vagy ülő személyek felkeléséről (Mk 2,14; Lk 6,8; 24,33; Jn 13,4; ApCsel 9,8; 26,30 stb.), beteg és megkövezett felkeléséről (Lk 4,39; 5,25; ApCsel 9,34; 14,10; 14,20), imádkozásból való felkelésről van szó a Lk 17,19-ben. Különleges tartalmat mégis ott nyernek ezek az igék, ahol a halálból való feltámadásra vonatkoznak, a halálból való felkelést jelentik. Ez többször előfordul egyes halottak esetében (Mk 5,42 par; ApCsel 9,40 stb.), Jézus halálból való feltámadására mutatóan, s ez esetben az előfordulási helyek jelentős részében passzív alakban utal Isten cselekvésére, és jelenti a végső feltámadást is.
Külön jelentésváltozata áll előttünk Teudással kapcsolatosan (ApCsel 5,36), ahol lázadásra, fegyveres felkelésre utal.
DJ
