Felsőruha
Felsőruha H. neve szimláh, g. himation. A K-i ember ruházatának legfontosabb része. Mielőtt divatba jöttek volna a köpeny és kabátszerű felsőruhák, ez a ruhadarab egy nagy, gyapjúból készült szövetcsík volt, amelyet a testen alulról felfelé haladva körülcsavartak, végét a jobb váll alatt átvitték és a bal vállra simítva hordtak (1Móz 37,34; 39,12; 44,13).
Egyszerűbb embereknél házi szövőszéken készült és minden díszt mellőzött. Jó meleg volt, eső és hideg ellen nagyszerű védelmet nyújtott. Egyszerre volt nappali öltözet, éjjeli takaró és teherhordó alkalmatosság. Éjjel védett a hideg ellen (5Móz 24,12-13). Bő redőiben az ember a mezőről terményt hordhatott haza, utasként útravalót vihetett, piacon vásárolhatott bele (Ruth 3,15; 2Kir 4,39). Ilyen fontos felhasználási lehetőségek mellett nem csoda, ha a törvény úgy rendelkezett, hogy a szegény ember elzálogosított felsőruháját éjszakára vissza kell adni (2Móz 22,25kk).
Salamon fényes udvarában már divatba jöttek a díszesebb felsőruhák: elterjedtek a babilóniai és tíruszi bíborszövetek. Később a felsőruha alakjában is változás állott be, mert divatba jöttek a köpenyszerű felsőruhák ('adderet). Ez hosszú volt, bokáig ért. Ezért derékban övvel fogták egybe. Munkálkodó ember munka közben kényelmetlen lévén otthon hagyta, vagy munka közben letette (Mt 24,18). Előfordult az is, hogy az alsó szélét a deréköv mellé tűrték. Ezt nevezték »felövezésnek« (Lk 12,37; Jn 21,18).
Prófétai öltözetként is szolgált, először durva, simítatlan anyagból, többnyire teveszőrből (1Kir 19,13; 2Kir 1,8). Később aztán díszesebbé is válhatott, így érthető a szigorú prófétai intés (Zak 13,4). Visszatérésnek tekinthető az eredeti egyszerűséghez Keresztelő János öltözete (Mt 3,4).
A papok öltözéke egyszerű lenvászonból készült felsőruha volt. De a 2Móz 28,31-43 alapján elmondható, hogy a papi köntös is egyre finomabb kelméből készült, hogy méltó legyen az ott leírt papi ruházat pompás elemeihez.
A prófétai írásokban megszólal a királyok korának főurai ellen az intés az »idegen divat« hajszolása ellen (Zof 1,8). E korban már nemcsak finomabbak és selymesebbek a kelmék, hanem színesebbek, tarkábbak is.
A női felsőruha lényegében megfelelője a férfiviseletnek, de össze mégsem cserélhető. Erre mutat a tilalom, hogy egyik nem tagjai, a másik nemhez tartozók ruháit nem viselhetik (5Móz 22,5). Anyagában és színében is eltérhetett a férfi felsőruhától. Valószínű, hogy az említett finomabb és tarka kelmék a nők felsőruháinak anyagául szolgáltak elsősorban. Ebből készültek a Palesztinában elterjedt csavart ruhák (2Sám 13,18k), amely az igehely bizonysága szerint a királyi udvarban is elterjedt volt, mint »udvari« viselet. A női viselet jellegzetes darabja volt a fátyol és az öv (Jer 2,32). Olvasunk vállkendőről is (Ézs 3,23).
A felsőruhákat megkövezés esetén az ítélet tanúi és végrehajtói levették (ApCsel 7,58). Ha felette nagy tisztességet akartak adni valakinek, akkor felsőruháikat terítették a hódolattal illetett személy elé (Mt 21,8). (Ld. még RUHÁZAT).
FK
