Felszentelés

Teljes szövegű keresés

Felszentelés A B szerint szent az Isten és szent mindaz, aki vagy ami őhozzá tartozik, az ő szolgálatában áll. Templomnak, kultuszi tárgyaknak és az istentiszteleti szolgálatot végző személyeknek az Istennek való átadását jelenti a felszentelés, amely ünnepélyes szertartások keretében történt, a profán, a közönséges használattól vagy működéstől való elkülönülés kifejezésére.
A pusztai vándorlás idején leírt szent sátor felszentelésénél 2Móz 40,1-11-ben a hangsúly azon van, hogy minden pontosan és előírás szerint készüljön, ill. kerüljön a maga helyére. Szentelt olajjal kenték meg a sátrat és a kultuszi tárgyakat (vö. még 3Móz 8,10k). A szertartáshoz hozzátartozott az áldozat-bemutatás (2Móz 40,29) az oltár használatba vételével kapcsolatban külön részletes áldozati előírások voltak (2Móz 29,36kk).
Salamon templomának a felszentelése is azzal kezdődött, hogy minden szent tárgyat, elsősorban a szövetség ládáját, a rendeltetésüknek megfelelő helyen elhelyezték. A templomszentelés leírása során első helyen áll a nagy felszentelő imádság és a gyülekezet megáldása (1Kir 8,22-61). Bár az áldozatok elképesztő tömege következett ezután, mégis igen jelentős az imádság szerepe; belőle hangsúlyozottan kitűnik, hogy az »imádság háza«, ha nem is szolgálhat lakóhelyül Istennek, mégis meg lehet őt ott találnia a megtérő bűnösnek vagy a bajba, nyomorúságba jutott népnek. A Krón kiegészíti a leírást azzal, hogy az énekes léviták Dávid zsoltárait énekelték (2Krón 7,6).
A babiloni fogságból hazatért nép az elpusztult templom helyett újat épített. Ennek a felszentelésénél már teljesen az áldozati ceremóniákon, a papok és léviták pontos beosztás szerint való szolgálatán van a hangsúly (Ezsd 6,16kk). Az ÓSZ eredeti (itt arám nyelvű) szövegében e helyütt olvasható először a hanukka szó a templom felszentelésére. (A név azért jelentős, mert amikor Makkabeus Júdás Kr. e. 164-ben a IV. Antiokhosz Epifanész által megszentségtelenített jeruzsálemi templomot visszafoglalta és újból felszentelte (1Makk 4,36kk), e nap évfordulóját hanukka néven évről évre megünnepelték).
A templomi szolgálatot végző papi személyeket szintén felszentelték. Ennek típusa Áronnak és fiainak a felszentelésében van bemutatva (előírása 2Móz 29-ben, végrehajtása 3Móz 8-ban olvasható). Először a papi ruhákba öltöztetés van leírva, azután a szentelt olajjal történő felkenés, végül az előírt áldozatok bemutatása; az utóbbiaknál a papnak fülét, kezét, lábát megkenték az áldozat vérével. Bár e papszentelés a leírt példa szerint elvileg »Áron fiaira«, az egész áldozó papságra kiterjedt, a késői korban valószínűleg csak a főpap részesült felszentelésben, s az ezzel járó ceremóniák révén lett »felkent főpap«.
A papságnak a tisztükbe való beiktatásához a felszentelés szertartásán kívül hozzátartozott még egy mozzanat, amit az eredeti h. kifejezés úgy mond, hogy »megtölteni a (pap) kezét«. Régi elbeszélések alapján (Bír 17,10; 18,14) úgy látszik, hogy ez a papi jövedelem megállapítására vonatkozott. Magyarázzák úgy is - a »megtölteni« és a »tele« szavak összefüggéséből -, hogy Áron és fiai kezét Mózes telerakta az áldozat felmutatandó részeivel (2Móz 29,26), s így ezzel az Isten elé állással történt volna meg igazi beiktatásuk. A kifejezés eredete azonban homályba veszett (Ez 43,26 ugyanezt használja az oltár felszentelésére), és általában csak a papi tisztbe való beiktatás tényét jelenti (2Móz 28,41 stb.). Az aranyborjú történetében pedig a lévitáknak az Úr ügyéért való buzgóságát, odaadását fejezi ki (2Móz 32,29), ami egyik alapja az Úr szolgálatára való elkülönítésüknek.
TK

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages