Féltékenység, féltés
Féltékenység, féltés 1. Sokszínű, gazdag tartalmú viszonyfogalom (h. kn'', kanná', kin'á, g. zélosz). Aszerint, hogy milyen indulat nyilvánul meg benne, lehet jó és rossz, építő és romboló, önzetlen és önző. Ebből következik, hogy a B-ban a megfelelő h. és g. szó sokféle fordításával találkozunk: féltő szeretet, féltőn szerető, buzgó szeretet, szenvedély, buzgóság, ragaszkodás, féltékeny, féltékenység, féltés, emésztő vagy sorvasztó indulat, irigység.
2. Ember és ember között
A féltékenység és féltés alapvetően az ember és ember közötti kapcsolat területéről vett szó és fogalom. Jó és rossz hatásaival átszövi az emberi élet minden területét. Férfi és nő kapcsolatában az igazi szerelem jellemzője: erős, mint a halál; legyőzhetetlen, mint a sír; a szerelmesek mindenki mást kizáró kapcsolatának a pecsétje (Énekek 8,6). Ha a szerelem lényegéhez tartozó kizárólagosságot gyanú, vagy sérelem éri, akkor a buzgó szerelem (Károli) féltékenységbe megy át. Ez a féltékenység meghaladja a túláradó harag erejét és senki sem állhat meg vele szemben (Péld 27,4). Olyan haragra lobbantja a férfit, ami nem ismer szánalmat a bosszúállás napján (Péld 6,34). Ez a féltékenység azonban lehet alaptalan is. A féltékenységi gyanú tisztázására rendelte el Mózes a féltékenységi áldozatot (4Móz 5,11kk). Féltékenységi eljárást azonban csak a férj kezdeményezhetett a feleségével szemben. A 4Móz 5,31-et később a rabbik úgy értelmezték, hogy az átokhozó víz akkor is hatástalannak bizonyul, ha a férj lelkiismeretét hasonló bűnök terhelik. Az élet más területein a féltékenység többnyire az irigység megnyilvánulása. A Préd 4,4 szerint minden sikeres munkát irigység kísér. A filiszteusok féltékenyek lettek Izsákra, mert sok juha, marhája, nagy szolgahada volt (1Móz 26,14). Ráhel féltékeny volt Leára, mivel neki nem voltak gyermekei (1Móz 30,1); a testvérek Józsefre álmai és apjuk megkülönböztető szeretete miatt (1Móz 37,3k.11). A féltékenység gonosz cselekedetre is ösztönözhet: Saul a gibeoniak kiirtására törekedett, mivel féltette Izráelt és Júdát (2Sám 21,2). A kegyesek kísértése lehet a gonoszok szerencséje miatti féltékenység, irigység (Zsolt 37,1; 73,3; Péld 3,31; 23,17; 24,1.19). Féltékenységet okozhat az is, hogy Isten hasonló, vagy különböző ajándékokat ad, mások munkájára nagyobb áldást ad (4Móz 11,29; ApCsel 5,17; 13,45). A féltékenység nem csak a balgát kergetheti halálba (Jób 5,2), hanem fertőzheti, bomlaszthatja a gyülekezetet is (1Kor 3,3; 2Kor 12,20; Jak 3,14). A féltékenység a népek egymással való kapcsolatát is megronthatja: Júda és Efraim kölcsönösen féltékenykedett egymásra (Ézs 11,13), a népek irigykedtek Asszíriára (Ez 31,9), Edóm Izráelre (Ez 35,11). Lehet a ragaszkodás megnyilvánulása is (2Kor 7,7).
3. Isten és ember között
A B sokszor használja a féltékenység szót, a jelzett sokszínűségében, Istennel kapcsolatosan. Az előfordulási helyeknél sohasem szabad elfelejteni, hogy az emberi életből vett kifejezések csak töredékesen alkalmazhatók Istenre, mert Ő mindig egészen más: Isten, és nem ember. Az, hogy Isten féltékeny, mindenekelőtt azt jelenti, hogy féltőn szerető Isten (2Móz 20,5; 34,14; 5Móz 4,24; 5,9; 6,15). Háttere a kiválasztás, a szövetségi kapcsolat, amit olykor a házastársi kapcsolathoz is hasonlít a B. Féltékenységében szánalomra, irgalomra indul népe iránt (Ez 39,25; Jóel 2,18; Zak 1,14). De ha népe vétkezik, azt gondolja, hogy akkor is jól megy sora, ha hűtlenül elhagyja Istenét (5Móz 29,19), akkor ő a hűtlen asszonyok törvénye szerint bánik vele (Ez 16,38; 36,6), hogy lecsendesedjen lángoló indulata (Ez 16,42; Zsolt 79,5). Isten féltő szeretetével népét helyreállítja (2Kir 19,31; Ézs 9,6; 37,32; 63,15), ellenségeit elpusztítja (Ézs 26,11; Ez 36,5k; 38,19).
