Felvisz
Felvisz H. cáláh, g. anagein, anaferein, felvinni valamit, vagy felvezetni valakit egy magasabban fekvő vagy nagyobb jelentőséggel bíró helyre, ill. jobb körülmények közé (pl. nyomorból bőségbe) helyezni.
A B-ban a személyek, ill. tárgyak felvitelének kiemelten fontos helyei: a hegyek, a jeruzsálemi templom.
A fogalommal kapcsolatban egyaránt fontos a honnan (1.) és a hová (2.) kérdése:
(1.) - kútból, ciszternából (1Móz 37,28; Jer 38,10.13), vízből (Ézs 63,11; Ez 29,4; 32,2k; Hab 1,15), az alvilágból (1Sám 2,6; Jón 2,7; Zsolt 40,3; 71,20), a halálból (Róm 10,7; Zsid 13,20).
(2.) - kocsira (1Kir 20,33; 2Kir 10,15), tetőre (Józs 2,6), falra (Neh 12,31), Jeruzsálembe (Lk 2,22), a pusztába (Mt 4,1), hegyre (Mt 17,1), keresztfára (1Pt 2,24), mennybe (Lk 24,51), felsőszobába (ApCsel 9,39). Ezek mind személyekre vonatkoznak.
A B említi a szövetség ládájának (2Sám 6,2.12; 1Kir 8,1; 1Krón 13,6; 15,3.12; 2Krón 1,4; 5,2.5), az Úr háza szent edényeinek (Ezsd 1,11; Jer 27,21k), a tizednek (Neh 10,39), József csontjainak (1Móz 50,25; 2Móz 13,19; Józs 24,32), Saul csontjainak (2Sám 21,13), fának (2Krón 2,15), szekérnek (2Krón 1,17), bűnnek (1Pt 2,24), gyermeknek (Lk 2,22) felvitelét.
A fogalom - Jézus személyével kapcsolatban használva - két ízben különlegesen nagy jelentőséget nyer. Először is akkor, amikor Lk 2,22 leírása szerint a kisded Jézust felviszik Jeruzsálembe, hogy a vonatkozó törvényes előírások szerint bemutassák az Úrnak (vö. 3Móz 12,1-4 és 2Móz 13,12kk). Ezzel Lukács, ha nem is erőteljesen kihangsúlyozva, de azt akarja érzékeltetni, amit a Gal 4,4-ben Pál úgy fejez ki: Jézus »alá van vetve a törvénynek«, hogy a Törvény betöltése által dicsőítse meg a mennyei Atyát. Másodszor pedig akkor, amikor a feltámadást követő negyvenedik napon felvitetik a mennybe (Lk 24,51; 9,51), amikor pedig a mennyei Atya válaszolt megdicsőítéssel a Fiú haláláig tartó engedelmességére.
A Btud olyan esetről is, amikor Isten a halál kiiktatásával, közvetlenül felviszi magához hűséges szolgáit: Énók (1Móz 5,24; Zsid 11,5), Illés (2Kir 2,1-11).
DI
