Férfi
Férfi 1. A teremtés rendjében férfi és nő együtt testesíti meg az Isten képére alkotott embert (1Móz 1,27; 5,1-2; Mk 10,6). A nő - az állatokkal ellentétben - egy szinten áll a férfival és ezért lehet neki minden tekintetben megfelelő társa (1Móz 2,18-24; 1Kor 11,12). Nem a teremtéstörténetből fakad, legfeljebb annak későbbi értelmezéséből vezethető le a férfiak felsőbbrendűségének teológiája (1Kor 11,7-10). A teremtés rendjében férfi és nő között nem rang- vagy értékkülönbség, hanem alkati és rendeltetésbeli különbözőség van. Alkatilag a férfi az erősebb (Bír 8,21; 1Kir 2,2; 1Kor 16,13), a nő a gyöngébb fél (1Pt 3,7). Ezzel az adottsággal visszaél az a férfi, aki az erejét bálványozza (Jer 17,5) vagy hatalmaskodásra használja (2Móz 2,17a; 2Sám 13,14), és helyesen él vele az a férfi, aki a gyöngébbek segítségére és védelmére kel (1Móz 29,10; 2Móz 2,17b; 1Pt 3,7). Ezért hasznos, ha a férfi ifjúkorától kezdve teherviselésre (JSir 3,27) és önuralomra (Péld 16,32) nevelődik. A teremtés rendje szerint a férfi dolga a kenyérkeresés (1Móz 3,19; Zsolt 128,2), a nőé pedig az anyaság (1Móz 3,16; Zsolt 128,3; 1Tim 2,15). Férfi és nő teremtésbeli különbözőségét tartja tiszteletben a törvény, amikor tiltja, hogy egymás ruháit viseljék (5Móz 22,5). Az egyenrangúság és a különbözőség mellett a B még egy harmadik adottságról is tud: férfi és nő egymás számára teremtettek (ld. HÁZASSÁG).
2. Izráel vallási és társadalmi életében minden felelős tisztséget férfiak töltöttek be. A családfők és a nemzetségfők, a közösség élén álló vének, a bírák és a királyok (Debóra és Ataljá kivételével), a hadvezérek és a harcosok, a papok, a léviták és - néhány kivételtől eltekintve - a próféták is mind férfiak voltak. A választott néphez való tartozás külső jele is a férfiakra korlátozódott (ld. KÖRÜLMETÉLKEDÉS). A házassági és családjogi törvények a háznépet a családfő ISTENFÉLELEMának tekintették, és számára különböző előjogokat biztosítottak (egyebek között a többnejűség és az önkényes válás jogát). Az örökségből a férfiutódoknak járt köteles rész; leányok csak a családfő kivételes kegye folytán (Jób 42,13kk) vagy fiúörökös hiányában (4Móz 27,1-8) juthattak örökséghez. Népszámláláskor vagy családfa készítésekor is általában csak a férfiakat vették számba (4Móz 1; 1Krón 1-9; Lk 3,23-38; Mt 14,21; 15,38; ApCsel 4,4).
3. Krisztusban nincs férfi, sem nő, hanem csak újjáteremtett ember (Gal 3,28; 1Pt 3,7). Jézus egyformán foglalkozott férfiakkal és nőkkel, egyformán megváltásra szoruló bűnösöknek, s hit által az örökélet részeseinek tekintette őket. A Szentlélek is egyformán áradt ki férfiakra és nőkre, és egyformán ruházta fel őket kegyelmi ajándékokkal. Mindez természetesen, nem jelentheti a teremtési rend felborítását. A nemek közötti alkati és rendeltetésbeli különbözőség továbbra is fennáll, ahogyan erre az apostoli tanítás (1Kor 11,1kk; 14,34-35; Ef 5,21-33; 1Tim 2,8-15) és az első gyülekezetek gyakorlata (ApCsel 6,1-4; 20,17-38; Tit 1,5-9) világosan utal.
4. A férfi - a gyermekekkel szemben - a nagykorúság jelképe a B-ban (1Kor 13,11; Ef 4,13).
5. Férfi alakban találkoztak a B emberei Istennel (1Móz 18,1kk; 32,25-31; Jn 1,14) és az angyalokkal (1Móz 18,2kk; Ez 40,3; Dán 8,15; Lk 1,26; 24,4; ApCsel 1,10; 10,30).
HI
