Filemon, Filemonhoz írt levél
Filemon, Filemonhoz írt levél Az ÚSZ-ben az egyetlen magánjellegű levél, amely a Kolosséban élő gyülekezet vezetőjéhez szól, egy jómódú keresztyénhez, akit Pál ugyan személyesen valószínűleg nem ismert (Filem 5; vö. Kol 1,4), de kérésével ennek ellenére bizalommal fordul hozzá levelében.
A levél felosztása: 1–3 címirat; 4-7 hálaadás Filemonért, szeretetéért és hitéért; 8-22 Pál kérése Filemonhoz; 23-24 köszöntés; 25 áldás.
A levél keletkezésének indítékai
Pált a levél megírására egy személyes kérdésnek a rendezése indította, egyetlen ember sorsának, egy szökött rabszolga ügyének megoldása. Mellékesen kéri az apostol, hogy gondoskodjék számára szállásról, mert reménysége szerint alkalma lesz arra is, hogy személyesen megjelenjék köztük.
Szabályszerű páli címirattal kezdődik a levél, amelyben azonban itt Pál mellőzi apostoli tisztének meghatározását, munkatársai közül csak Timóteust említi. A levél címzettjei sorában Filemon szerepel az első helyen, akit Pál szeretett testvérei és munkatársai köréhez számít. Appia megnevezése ebben az összefüggésben arra enged következtetni, hogy Filemon felesége, aki szintén keresztyén. A címirat megnevezése szerint Arkhipposz is Pál munkatársi körének tagja. Némelyek feltételezése szerint Filemon és Appia fia. Mások szerint azonban Filemon és Appia testvérek voltak. A szöveg az előző álláspontot igazolja inkább. A személyek megnevezését követi a gyülekezet említése. Pál a köszöntést és üdvözlést a gyülekezetért felelős személyek mellett az egész gyülekezetnek küldi. Az üdvözlő sorokat követi annak ismertetése, hogy az apostol hálát ad a gyülekezet hűséges szolgájáért imádságaiban Istennek. Ezután fordul Filemonhoz Onézimosz, a szökött rabszolga érdekében, aki közben keresztyénné lett. Pál »fogságban született fiának« tekinti őt, és bár neki szolgálatára lehetne nehéz körülményei között, nem akarja magánál tartani, hanem visszaküldi gazdájához: Filemonhoz. Arra kéri őt, hogy testvérként fogadja vissza Onézimoszt, sőt azt várja, hogy úgy fogadja vissza, mintha magát az apostolt fogadná. Azt kéri Pál Filemontól, hogy őt lássa Onézimoszban. Ha tehát vétett ellene, vagy adós neki, azt is úgy számítsa, mintha az apostolt terhelné. Pál magára vállalta ugyanis és rendezni fogja az adósságot, amennyiben az szükséges. Arra kéri Filemont, hogy keresztyén emberhez méltóan járjon el egy olyan kérdésben, amely világi viszonylatban is a megoldásra váró kérdések soraihoz tartozott. A szökés okáról nem tudósít a levél. A szökés azonban igen súlyos bűntettnek számított, az ilyen rabszolgát az egész Birodalom területén körözték, ha megtalálták, bélyeget sütöttek testére, legtöbbször azonban keresztre feszítették. Pál tehát egy rendkívül nehéz helyzet rendezését vállalta magára, amikor Onézimoszt visszaküldi urához, közbenjár érte nála. A hagyomány szerint Filemon Onézimoszt Pál, ill. az ev szolgálatára rendelte, aki később Efezus püspöke lett a hagyomány szerint és a gyülekezet tagjaival együtt nagy gondot fordított az apostol leveleinek összegyűjtésére. Filemont Pál szintén munkatársai köréhez tartozónak számítja, mint ahogyan Arkhipposzt is.
A levél hitelessége ellen komoly érv nem merült fel. A múlt szd. közepén csupán a tübingai iskola vonta kétségbe ezt, ismeretlen szerző művének tekintve, aki Pál neve mögé húzódva igyekezett népszerűvé tenni munkáját. Újabban a szakirodalom nem ad helyt ennek a feltételezésnek és Pál szerzősége mellett foglal állást. Ezt erősíti meg a levél stílusa, mondatszerkezete, hasonló helyzetben tanúsított állásfoglalása a bajban lévő ember mellett (Fil).
A levél keletkezési helye és ideje
Pál e levelet Efezusból írta kb. 56-58 körül.
LSK
