Filippi
Filippi Város Macedóniában. II. Fülöp, Nagy Sándor apja alapította Kr. e. 358-ban. Trákia Macedóniával egyesült részének, az Edonisz nevű vidéknek a belsejében már a Kr. e. 7. szd.-ban volt egy Krenidesz nevű település. Ezt nagyobbíttatta meg II. Fülöp és magáról nevezte el. Meredek magaslaton épült a Pangaiosz hegység K-i oldalán, a Gangesz folyó mellett. Hérodotosz g. történetíró szerint fontos hely volt a közelében lévő aranybányák miatt. Ezek a határában lévő arany- és ezüstbányák segítették Fülöpöt nagy tervei végrehajtásában. Állítólag 1000 talentumot jövedelmeztek neki évente.
Kr. e. 168-ban Aemilius Paulus legyőzte Macedónia utolsó királyát, Perszeoszt, és Macedónia Filippivel együtt római uralom alá került. A meghódított területet a rómaiak négy kerületre osztották olyan szigorú feltételek mellett, hogy az egyiknek a lakosa sem házasodhatott a másikból, sem nem lehetett ott tulajdona. Filippi az első kerülethez tartozott, amelynek a fővárosa Amphipolisz volt. Ezért okoz nehézséget az ApCsel 16,12, ahol Filippit »Macedónia vidékének első városa«-ként említi az apostol. Lehet, hogy ez volt a »legfontosabb« város. Vagy úgy is érthető, hogy ez volt az »első város«, ahová Európa területén megérkeztek Pálék. A négy részre osztás 146-ig tartott, amikor a területet megszervezték, mint provinciát.
Filippi mintegy 15 km-re ÉNY-ra feküdt a kikötővárostól, Neápolisztól. Ez egyrészt azt jelentette, hogy ki volt zárva a világméretű forgalomból, amit a kikötővárosok bonyolítottak le, és amely a keresztyénség terjedésekor megkönnyítette a missziói kisugárzást, de sok veszélyt is jelentett - gondoljunk Korinthusra. A rajta áthaladó Via Egnatia nevű transzkontinentális út azonban mégis stratégiai és kereskedelmi jelentőséget adott a városnak.
Kr. e. 42-ben a város határában folyt le az a híres csata, amelyben Marcus Antonius és Octavianus legyőzte a Caesar-gyilkos Brutus és Cassius csapatait. Ennek emlékére Octavianus a várost megnagyobbíttatta és Kr. e. 31-ben római colonia rangra emelte. A neve: Colonia Augustus Julia Victrix Philippensium. Azóta a »ius italicum« volt itt is érvényben. Octavianus nagyszámú római veteránt telepített ide. Ők és az itáliai parasztok adták meg a város jellegét. De a g. lakosság mellett szép számú zsidóság is élt a városban, akiknek azonban nem volt zsinagógájuk, csak egy imádkozóhelyük volt a folyó mellett (ApCsel 16,13). A város bírái (sztratégoi) római szokás szerint liktorok kíséretében jártak, akik botokat viseltek és a lakók maguk is rómaiaknak tartották magukat (ApCsel 16,21-22). Hiszen Pál idejében a lakosságnak már mintegy a fele latin származású volt.
Pál a 2. missziói útján kapta meg Isten hívását, hogy menjen Macedóniába és Filippiben kezdte meg a munkát. Ez volt az első európai város, amelyben az ev-ot hirdették. Elsőnek Lídia, egy bíborárus asszony és háznépe keresztelkedett meg. Miután Pál egy jövendőmondó rabszolgalányból kiűzte a démont, bíróság elé állították és börtönbe vetették, amelyből Isten földrengéssel szabadította ki. Ennek eredménye lett a börtönőr megtérése. Utána el kellett hagynia a várost (ApCsel 16,6-40). Ez 51 körül lehetett. A 3. missziói útján, 57 körül, újból felkereste Filippit (ApCsel 20,1k) és megismételte ezt a látogatást 58 húsvétján is (ApCsel 20,6). Az itteni gyülekezet volt az egyetlen, amelytől Pál támogatást fogadott el missziói útján (Fil 4,15k).
BF
