Filippibeliekhez írt levél
Filippibeliekhez írt levél Pál fogságban írt leveleihez tartozik, a Kol, Filem és Ef-sal együtt.
Tartalmi felosztása
1,1-2 Üdvözlés; 1,3-11 hálaadás és könyörgés a gyülekezetért; 1,12-26 Pál és a gyülekezet helyzete; 1,27-30 intés a hűséges, mennyei polgárokhoz méltó életre; 2,1-5 intés az egységre és egymásért való felelősségre; 2,5-11 a Krisztus-himnusz; 2,12-18 a hitből következő engedelmesség az egyetlen járható út a gyülekezet számára; 2,19-30 útitervek; 3,1-16 óvás a zsidó tévtanítóktól, törekvés a helyes keresztyén életre; 4,1-9 egyetértésre és becsületes életre szóló buzdítás; 4,10-20 köszönet a gyülekezet adományaiért; 4,21-23 üdvözlés és áldáskívánás.
Pál és a gyülekezet kapcsolata kezdettől fogva bensőséges. A Szentlélek különös vezetése nyomán 48/49-ben az ún. 2. missziói út során érkezett meg Tróászból Neápoliszon át Filippibe az apostol, amely Macedónia vidékének első városa, a régi bányaváros helyén alapította Fülöp (Filipposz) macedóniai király. Szilász, Timóteus és Lukács volt kíséretében, amikor ázsiai munkája után Európa első városában megjelent és a folyóparton néhány asszonyból álló gyülekezetnek hirdette az igét. Lídia, a Thiatírából való bíborárus asszony keresztyénné lett, házanépével együtt megkeresztelkedett és szállást biztosított számára. Filippiben mások is hitre jutottak (ApCsel 16,11-40). A gyülekezet anyagi áldozataival rendszeresen segítette Pált missziói munkája során (Fil 1,5; 2,25; 4,15-19). Többen voltak a városban, akiket Pál gyülekezeti munkásoknak, szolgatársainak tekintett (Fil 1,1; 4,2-3). Bár éveken át személyesen nem tudta a gyülekezetet meglátogatni, a szeretetteljes közösség megmaradt köztük. Személyes találkozásra 55-ben került sor, valószínűleg akkor, amikor Korinthusból Macedónián át Jeruzsálembe ment a gyülekezet adományaival és az ünnepet körükben töltötte el (ApCsel 20,3kk).
A levél írásának indítéka és célja a gyülekezet részéről küldött adomány megköszönése és tájékoztatás Epafroditosz egészségi állapotának javulásáról, valamint más időszerű kérdésekről. Buzdítás a Krisztushoz minden tekintetben méltó életmód folytatására, céltudatos, reménységről bizonyságot tevő keresztyén életre, örömre. Epafroditoszt igyekszik Pál, meggyógyulása után, hazaküldeni, hogy így megnyugtassa a miatta aggódó gyülekezetet. Tájékoztatni kívánja őket a saját sorsáról is. Először veszélyes volt a helyzete és súlyos a fogsága (1,12kk), a későbbiek során változott a helyzet és szabadon bocsátásában reménykedik. Közli is erre vonatkozó tervét. Ha kiszabadul, akkor előbb elküldi Timóteust Filippibe (2,19), azután ő maga is meg fogja látogatni a gyülekezetet. Óvja őket a kívülről jövő kísértésektől, hitbeli szilárdságra buzdítva őket (3,1kk), valamint lelki egységre, örömre és kitartó könyörgésre (4,1kk). A levél tájékoztatja a gyülekezetet az apostol körülményeiről, utal keletkezési helyére (1,12k.(1,14kk; 4,21k).
A levél keletkezési helye és ideje
A levél belső bizonyságtétele szerint Pál fogságban van (1,7.12kk), fogolyként ír. Többen a római fogságra gondolnak az 1,13-ra és a 4,22-re való hivatkozással, vagyis a »praetorium« és »a császár udvarából valók« kifejezés alapján. A levél belső bizonyságtétele viszont ezt nem erősíti meg, mivel a levélben arról van szó, hogy többször is, viszonylag rövid időn belül meg kellett tennie a gyülekezet tagjainak a Pál fogságának helye és a Filippi közé eső távolságot. Ez pedig az akkori közlekedési viszonyok között lehetetlen volt. A cézáreai fogságra gondolnak mások, amely a legkevésbé támasztható alá. Annyi alapja van ugyanis csupán, hogy Cézáreában a praetoriumban Pál valóban volt fogságban. Ha viszont az 1,13 alapján praetorianusokra gondolunk, akkor Cézárea nem jöhet számításba, mert ott ilyenek nem voltak. Ha viszont a 4,22 alapján a császári birtokokon foglalkoztatott rabszolgákra gondolunk, akkor inkább Efezust kell számításba vennünk. Ott ugyanis a császárnak igen nagy birtoka volt. Az efezusi fogság mellett szóló érvek a levél belső bizonyságtételéből adódnak, ti. Efezus és Filippi távolsága nem nagy, így reális a többszöri út, amelyről a levél tudósít. Egy érv szól Efezus ellen, történetesen az, hogy az ApCsel nem említ efezusi fogságot. Ha viszont ismerjük szerzőjének célját, amely szerint nem a teljességre törekszik, hanem a tipikus ábrázolására és azoknak az eseményeknek a rögzítésére, amelyek az eseményeket előbbre viszik a mű célkitűzésének megvalósításában, akkor az ApCsel hallgatása nem probléma, Pál háromévi efezusi tartózkodása alatt lehetett fogságban is, annak ellenére, hogy az ApCsel nem szól róla. Így a levél minden valószínűség szerint Efezusban keletkezett 53-55 közti években.
A levél hitelessége és egysége mellett tesznek bizonyságot az egyházi atyák. Később a thübingai iskola úgy magyarázta a levél tartalmát, hogy a gyülekezeten belül keletkezett két párt kibékítése a célja, és így egy »uniós paulinust« tartott a levél szerzőjének. Lohmeyer a 2. rész Krisztus himnusza miatt vonta kétségbe a levél eredetiségét. Némelyek szerint Pál több Filippibe írt levelének az egybeszerkesztése e mű. A levél egységére és hitelességére vonatkozó feltételezések indokai azonban nem eléggé meggyőzőek, így a hitelessége és egysége mellett megszólaló korai állásponttal azonosítjuk magunkat.
A levél tartalmi sajátosságai közül a leglényegesebb annak a ténynek a hangsúlyozása, hogy Krisztus váltságmunkájának a következménye kihat az egész univerzumra. Krisztus azzá lett, ami természete szerint nem volt: emberré, hogy az ember azzá lehessen, ami a bűn miatt megszűnt lenni: Isten gyermekévé, szentté. Az egész levél alaphangja az öröm, az örömre szóló buzdítás.
LSK
