Fizet, megfizet
Fizet, megfizet 1. Általános értelemben. A B-ban főleg a h. sálam, nátan, és a g. apodidónai, dounai, antapodidónai igék fordításaként található (fizet, megfizet, visszafizet, megtérít, teljesít, ad, odaad, visszaad). Ha valaki valamit vásárol, pl. földet (1Móz 23,13; Lk 14,18), eledelt, vizet (5Móz 2,26-28; Ézs 55,2), rabszolgát (2Móz 21,2.8), akkor meg kell fizetni a vételárat. A napszámos részére ki kell fizetni a napszámot, a bért (1Kir 5,20; Mt 20,8), a bérlő pedig a gazdának tartozik megfizetni a bért (Mt 21,41). Az irgalmas samaritánus megígérte a fogadósnak, hogy megadja (megfizeti) neki, amit a betegre költ (Lk 10,35). A farizeusok és a Heródes-pártiak azzal kísértették Jézust, hogy szabad-e a császárnak adót fizetni (Mt 22,17). A kölcsön visszafizetése becsületbeli dolog volt, valamint az istenfélelem jele. Az istentelen, bűnös ember kölcsönt kér, de nem fizeti vissza (Zsolt 37,21). Az adósságot vissza kellett fizetni, ami sokszor igen nagy gonddal járt (2Kir 4,7; Mt 18,25k; Lk 7,42). Ha valaki kezességet vállalt, fizetnie kellett, amennyiben az adós nem tudta törleszteni tartozását (Péld 22,26k). A mózesi törvények részletesen foglalkoznak az okozott kár megfizetésével. Kártérítést kellett fizetnie a kút tulajdonosának, ha nem fedte be a kutat, s valakinek a jószága beleesett (2Móz 21,34); a tolvajnak (2Móz 22,2k); aki gondatlanul tüzet okozott (2Móz 22,5); aki hűtlenül bánt a felebarát (3Móz 5,21kk) vagy az Úr szent dolgaival (3Móz 5,15k); aki úgy megütötte a másikat, hogy az fekvő beteg lett (2Móz 21,19); aki terhes nőt ütött meg úgy, hogy az idő előtt megszült (2Móz 21,22); aki más mezőjében, szőlőjében, állatában kárt tett (2Móz 22,4; 3Móz 24,18.21, vö. 2Sám 12,6; Péld 6,31; Lk 19,8).
2. Vallási, kultuszi értelemben. A törvény rendelkezése értelmében mindazt, ami anyjának méhét megnyitotta (elsőszülöttet), az Úrnak kellett szentelni. Az ember elsőszülöttjéért váltságdíjat kellett fizetni (2Móz 13,2.15; 4Móz 18,15k). Sorozáskor minden besorozottnak váltságot kellett fizetni önmagáért (az életéért, 2Móz 30,12k). Ha valaki rabszolgává lett Izráel fiai közül, rokona - megváltója - a váltságdíj megfizetésével szabaddá tehette (2Móz 21,2; 3Móz 25,47kk). Az ÓSZ kegyesei életében jelentős szerepe volt a fogadalmaknak, amiket halogatás nélkül kellett teljesíteni (5Móz 23,22; Zsolt 22,26; 50,14; 61,9; 76,12; 116,14.18; Péld 7,14; Préd 5,3; Mt 5,33).
3. Átvitt értelemben. Gyakran szerepel átvitt értelemben, annak kifejezésére, ahogyan az ember mások cselekedetére válaszol. Ez a válasz Isten felől nézve lehet jó vagy rossz. A gonoszok a jóért is rosszal fizetnek (Zsolt 35,12; 38,21; Jer 18,20). Az ember szívében ott van a vágy, hogy ellenségének megfizessen (Zsolt 41,11; 137,8). A B arra tanít, hogy a megfizetés helyett az Úrban kell reménykedni (Péld 20,22), s a rosszért is jóval kell fizetni (2Móz 23,4k; 1Sám 24,10kk; Péld 25,21k; Róm 12,17; 1Thessz 5,15; 1Pt 3,9).
4. Istenről. Isten végtelen szeretetében és türelmében felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra, esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak (Mt 5,45k). Igazságához és szentségéhez tartozik, hogy megfizet mindenkinek cselekedete szerint (Zsolt 62,13; Jób 34,11; Róm 2,6), a jóért jóval (Ruth 2,12; 1Sám 24,20; Péld 19,17; Mt 6,4), a rosszért és ellenségeinek büntetéssel, ítélettel (Bír 1,7; 2Sám 3,39; 2Kir 9,26; Jób 21,30k; Zsolt 31,24; 5Móz 32,41; Ézs 59,18; Róm 12,19). A bűnökért megfizet népének (5Móz 7,10; Ézs 59,18; 65,6; 66,6; Jer 16,18; 25,14; 32,18) és a népeknek is (Ézs 59,18; Jer 51,6.24.56; Jóel 4,4). Népéhez fordulva vigasztalással fizet neki (Ézs 57,18; Jóel 2,25).
NA
