Főember
Főember Az uralkodó környezetében levő magas beosztású ember, aki vezető tisztséget viselt a társadalmi és politikai életben. Az ÓSZ többféleképpen is kifejezi azt, amit B-ok főembernek fordít. A leggyakoribbak: szárisz (LXX-ban eunoukhosz); jelentése: kasztrált, HERÉLT (vö. Ézs 56,3k; ApCsel 8,27); olyan tisztségviselő, aki a királyi háremet őrizte (Eszt 2,3.21; 7,9 stb.), vagy általában a király udvarában, személye körül szolgált (1Móz 40,2.7). Nős is lehetett (1Móz 39,1). Ezek fontosságát mutatja, hogy háború esetén igyekeztek elhurcolni az ilyeneket (2Kir 25,19; Jer 52,25). Sok esetben »udvari ember«-nek fordítja B-nk (Eszt 1,10k; 1Kir 22,9; 2Kir 8,6; 2Krón 18,8; Jer 29,2; 34,19 stb.). A szár szó olyan főembert jelent, aki több-kevesebb embernek parancsolt - hadseregben tiszt volt (1Móz 12,15; 4Móz 13,3; 5Móz 1,15; Zsolt 82,7). Sok esetben így fordítja ezt a B: vezér (Bír 5,9; Ézs 1,23 stb.), vezető ember (Jób 29,9), fejedelem (Zsolt 45,7; Hós 5,10 stb.), tiszt (Jer 38,7), parancsnok (1Móz 37,36; 1Kir 16,9 stb.) stb. A ró’s olyan főember, aki családfő vagy törzsfő (5Móz 29,9; 1Krón 8,28; 9,34 stb.). Különösen 1Krón 12,33 mutatja ennek jelentését.
Az ÚSZ-ben a főember szót az arkhón fordításaként találjuk; a zsidóságban vezető szerepet vitt embereket jelenti (Mk 6,21; Lk 23,35; 24,20). Emellett sok más szót találunk erre a magyar fordításban: elöljáró (Mt 9,18.23), előkelő ember (Lk 18,18), vezető (Lk 23,13; ApCsel 3,17 stb.), fejedelem (Mt 9,34 stb.). (Ld. Még HIVATALNOK).
BGy
