Fogoly
Fogoly 1. A fogságnak egy speciális formája a rabszolgaság. A B-i korban általánosan elterjedt volt. Izráelben is voltak rabszolgák; főleg a hadifoglyok gyarapították számukat.
Józsefet rabszolgának adták el testvérei (1Móz 37,28), s így került Egyiptomba. Sorsának ottani alakulása bizonyos értelemben az általános rabszolgasorsot mutatja: kezdetben szigorú őrizet, esetleg lánc vagy béklyó alkalmazása, később szabad mozgás az úr házában, de mindig és mindenben teljes kiszolgáltatottság (1Móz 39).
2. József korában Egyiptomban már kialakult börtönrendszer volt (1Móz 39,20). Erről későbbi időből is van értesítés (2Móz 12,29). Izráelben csak jóval később, a királyok korában vált szokássá a fogságbüntetés. A folyamat egy-egy állomását jelentik az olyan »előzetes letartóztatások«, amelyekről 3Móz 24,12 és 4Móz 15,34 tudósít. A királyság korában a börtön a hatalom megmutatásának eszközévé lett. Aki a király és főemberei ellen szólni vagy tenni merészelt, börtönbe került. Így és ezért a próféták közül többen is fogollyá lettek (1Kir 22,26; Jer 37,15; ApCsel 7,52). Noha a fogságot olykor súlyosbították (éheztetés, megbilincselés, kalodába zárás), mégis azt kell mondani, hogy elsősorban nem büntetés volt ez, hanem inkább egyfajta védekezés. Ezsdrásnál olvasunk először arról, hogy a börtön kiszabott büntetés lehet (Ezsd 7,26).
3. Az ÚSZ-i korban a viszonylagos hatalom egyik birtokosa a Szanhedrin, a Nagytanács. E hatalom bizonyítására és védelmére sokakat fogságra juttatott (Mt 26,17-50; ApCsel 4,3; 5,18; 8,3; 9,2; 21,33). A prófétai sors része lett, nemcsak Jézusnak, hanem követői közül is soknak. Péter és Pál többször is voltak fogságban, de éppen ők tapasztalhatták meg, hogy Urunk ereje a megnyithatatlannak látszó római börtönök zárjait is képes letörni (ApCsel 12,6-10; 16,23-26). Az Úrnak gondja van a foglyokra, s a róluk való gondoskodást választottainak is kötelességévé teszi (Zsolt 69,34; 107,14; Ézs 40,2; 52,2; 58,6; 61,1; Mt 25,36; Zsid 10,34; 13,3).
4. A testi, a fizikai fogság állapotán túl tud a B egy másfajta fogságról is. Az ember rabszolgája, foglya a bűnnek és a halálnak (Péld 5,22; 11,6; Ézs 64,6; Zsolt 18,6; Jn 8,34; Róm 7,14.23; 2Tim 2,26). Ebben a vonatkozásban is beteljesedett az ézsaiási prófécia: »szabadulást… a foglyoknak« (Ézs 61,1; vö. Lk 4,18).
A Butolsó lapjain egy örvendetes fogságról olvasunk: előbb meghatározott időre, azután pedig örök érvénnyel megkötöztetik, fogollyá lesz az, aki okozója minden e földi fogságnak: az ördög, a Sátán (Jel 20,1-2.10).
KI
